A vert csipke varázsában

Fülszöveg

Tóthné Nagy Amália a magyarországi vertcsipke-művészet, utolsó nagy egyénisége volt. A magyar csipkeverés - mint oly sok más kézműves műfaj -a 19. század utolsó évtizedeiben kelt új életre. Felelevenitőinek kettős célja volt: az egyre nagyobb teret hódító, 18. századi európai motívumokat ismétlő gépi csipkével szemben a régi magyar motívumok alkalmazása a kézi csipke technikai lehetőségeivel, valamint e technika elsajátításával és művelésével kenyeret adni a fiatal lányok asszonyok kezébe. A huszadik században e műfaj legismertebb hazai képviselői: a körmöcbányai csipke, a Hunnia csipke, a Móga csipke és a balatonendrédi csipke. E szervezett formák között működő műhelyek mellett azonban élt és dolgozott néhány kiemelkedő egyéniség, kiknek munkássága még nem, vagy csak alig ismert. Ahhoz, hogy a 20. századi magyar csipkeművészet a jövőben feldolgozható legyen igen fontos e művészek munkásságának megismerése, dokumentálása.
Ez utóbbi művészek közé sorolandó Tóthné Nagy Amália is.... Tovább

Fülszöveg

Tóthné Nagy Amália a magyarországi vertcsipke-művészet, utolsó nagy egyénisége volt. A magyar csipkeverés - mint oly sok más kézműves műfaj -a 19. század utolsó évtizedeiben kelt új életre. Felelevenitőinek kettős célja volt: az egyre nagyobb teret hódító, 18. századi európai motívumokat ismétlő gépi csipkével szemben a régi magyar motívumok alkalmazása a kézi csipke technikai lehetőségeivel, valamint e technika elsajátításával és művelésével kenyeret adni a fiatal lányok asszonyok kezébe. A huszadik században e műfaj legismertebb hazai képviselői: a körmöcbányai csipke, a Hunnia csipke, a Móga csipke és a balatonendrédi csipke. E szervezett formák között működő műhelyek mellett azonban élt és dolgozott néhány kiemelkedő egyéniség, kiknek munkássága még nem, vagy csak alig ismert. Ahhoz, hogy a 20. századi magyar csipkeművészet a jövőben feldolgozható legyen igen fontos e művészek munkásságának megismerése, dokumentálása.
Ez utóbbi művészek közé sorolandó Tóthné Nagy Amália is. Kislány korában sajátította el a csipkeverést s azt 93 éves koráig, haláláig művelte. Csipkéi a brüsszeli csipkékhez hasonló finom, csontszínű fonalból készültek. Munkái nem a különböző folyóiratokban közölt sablonok után készültek, hanem azokat maga tervezte és maga is készítette el. Motívumai az európai és magyar motívumkincs felhasználásáról és szerencsés elegyítéséről tanúskodnak. A különböző virágok és levelek között gyakran megjelenik á régi magyar, különösen az erdélyi hímzések kedvenc virága a turbán liliom vagy a 18. században igen kedvelt szőlő ill. eperlevél. A motívumokat összekötő pikók, az apró szemű hálók, az egyes vászonkötéses csíkokat díszítő apró levelek kitűnő ízlésről és magas technikai tudásról tanúskodnak. A „népi iparművész" cím elnyerése, valamint számos kitüntetés arról tanúskodik, hogy munkásságát az utóbbi évtizedekben már elismerték, folyóiratokban több méltatás is megjelent róla, de az életművet feldolgozó összefoglaló munka még várat magára. Mindezek alapján a róla megjelentendő kiadvány támogatását melegen javaslom.
Budapest, 2001. szeptember 23.
László Emőke művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum textilosztályának ny. vezetője
A 20. századi magyarországi vert csipkét készítő alkotók egyik legkiemelkedőbb képviselője volt Tóthné Nagy Amália. Közel nyolc évtizedes munkássága során sokoldalú és biztos technikai tudással készítette textiljeit, ahogyan mondta „sűrű tűszúrásokkal, keményen, hogy ne ugorjon össze". Munkaiban a kézműves, a tervező és az alkotóművész egysége jelenik-meg. Mintakincsében szervesen ötvözte a 18. századi európai hagyományokat (Brüsszel és Velence), a 19. századi polgári és népi elemeket, illetve díszítményeket (Erdély, Körmöcbánya, Balatonendréd, Kiskunhalas). Motívumai egyénien és világosan szerkesztettek, legművészibb darabjai fehér vagy csontszínű lenfonálból készültek. A különböző levél és virágminták, valamint az összekötő hálóelemek különleges, rá jellemző ritmus és „lélekkel szerkesztett"-séget sugároznak.
A nagy munkabírású alkotó „népi iparművész" (1976) tevékenysége az elmúlt három évtizedben teljesedett ki. A Népi Iparművészeti Tanács (Budapest) által kiírt pályázatok többszörös nagydíjas nyertese és jelentős kiállítója. Fontosnak tartjuk, hogy életműve, több százra rúgó textilje, csipkéje akár összefoglaló monográfiaként, akár részletes, katalógusszerű feldolgozásként napvilágot lásson.
Budapest, 2001. szeptember 24.
Barsi Hajna etnográfus Magyar Művelődési Intézet Vissza