A vers születése

Előszó

MŰVÉSZET ÉS MŰVÉSZ-MUNKA.
Mondják, minden művész-tevékenység teremtés; és hallottam azt is, hogy anyaság. A két állítás egymásnak ellentmond és egyik sem igaz, de mindegyike értékes részlet-igazságot tartalmaz, mert jelzi a műalkotás-folyamat két elérhetetlen limesét, mint a számsorét a kétféle végtelen. Teremtőnek látszhatik a művész, hiszen olyat létesít, mely előbb nem volt és isteni önkényességgel alakítja a saját külön világát; és mégsem teremtő, mert csak a rendelkezésére álló tárgyi és szellemi elemek felhasználásával készülhet a műve, a semmiből valamit nem alakíthat. De hasonlatos az anyához is, mert a benne kialakulót hozza világra; csakhogy a művésznek résziben saját akaratán áll, hogy szellemi gyermeke miféle és mekkora legyen s joggal tesszük felelőssé, ha eredményé torzszülött.
A művész, ki az alaktalant formássá építi tudatos akarattal, szinte „teremtő"; ha akaratlanul, álmában is alkot, mint néha Schumann, olyankor szinte „szülő"; a két fogalmat elfogadhatjuk a műalkotás két pólusának. A közös jellemzőt megtaláljuk, ha azt mondjuk: minden művészmunka cselekvés, még pedig valamit létrehozó cselekvés: készítés. Ez azonban nemcsak a művész munkájára áll, hanem például a tudóséra és iparoséra is. Értékes tudomány és értékes ipar csak valamilyen határokon belül lehetséges: csak az lehet tudomány, ami ismeretet nyújt és csak az lehet ipar, ami gyakorlati igényeink kielégítésére szolgál - ellenben a művész-tevékenységnek nincs általános érvényű határa, tehát szabad alkotás. Korlátai azonosak az emberi lehetőség korlátaival.
De vájjon csakugyan „szabad alkotás"-e? Csak azt fogadjuk el művészinek, - mondhatná valaki - ami szép, gyönyörködtető; a művészet a „szép" területére korlátozódik, tehát nem „szabad". - Ahhoz, hogy válaszolhassunk: vizsgálnunk kell, milyen téren lehet közös ismertető-jegye mindannak, amit feltétlenül művésziszépnek tekintünk? Vissza