A Vérkőföldek királya

Előszó

ELŐHANG
Ez a nő valóban gyönyörű, gondolta Artemis Entreri, miközben a meztelen Calihye-t nézte, aki a ruhásszekrényhez lépett, és leakasztotta nadrágját és fehér ingét. A lány egy vérbeli harcos kecsességével mozgott, látszólag könnyedén lépkedve, talpai, úgy tűnt, alig érintik a padlót, mégis magabiztosan járt. Nem volt túl magas, karcsú, de izmos, és a testén lévő sebhelyek cseppet sem rontottak az alakján, bőre alatt kirajzolódó izmainak játéka így is izgató volt. O maga volt az ellentmondás, döbbent rá Entreri, miközben a lányt nézte - egyszerre volt izzó, mint a tűz, és lágyan áramló, mint a víz. Tombolt, ha akart, valódi haraggal, vagy gyengéd volt, és úgy tűnt, mindig tudja, hogyan irányítsa érzelmeit akkor is, amikor férfival van együtt.
Kétség sem fér hozzá, hogy éppen ilyen volt harc közben is. Calihye nem közönséges fegyverforgató volt, hanem valódi harcos, aki nem csak kardjával, de az eszével is harcol. Ismerte saját erősségeit és gyengéit éppúgy, mint bárki más, de különlegesen tehetséges volt, amikor ellenfeleit kellett kiismernie. Entreri mérget vett volna rá, hogy a nő élvezettel vetette be különleges vonzerejét gyanútlan ellenfeleivel szemben, és mindig sikeresen játszotta ki az éberségüket, mielőtt kiontotta volna a belüket.
A férfi ezt nagyon nagyra tartotta benne; ahogyan maga elé képzelte a jelenetet, az mindig mosolyt csalt általában komor és rezzenetlen arcára. Vissza