A Veres Péter Gimnázium Évkönyve 1999-2000

Előszó

Az utóbbi években az oktatáspolitikában egyre többet beszélnek a minőségbiztosításról. Mit jelent ez a fogalom? Hogyan értelmezik a közoktatás szereplői: a diákok, a pedagógusok, a szülők, a fenntartók és az oktatást irányító politikusok?
Milyen a jó iskola a diákok szempontjából? Olyan, ahol nem kell félni az órákon. Ahol a tanárok nemcsak „leadják az anyagot", hanem tanítanak. Ahol személyes gondjaikkal van kihez fordulni. Ahonnan - ha úgy dönt - tovább tud tanulni.
A szülők szempontjából a jó iskola az, ahová nehéz bejutni, ahol a gyerekek teljesítménye átlagon felüli, ahonnan könnyűszerrel kerülnek nagyon sokan felsőoktatási intézményekbe - tehát színvonalas, teljesítményorientált.
A pedagógus akkor érzi jól magát, ha csapatban dolgozhat, tanítványainak többségével személyes kapcsolatban lehet. Van ideje felkészülni minden órájára, minden osztályra, minden gyerekre. Van ideje, energiája mindazok lelkével is törődni, akiknek erre szükségük van, és akkor, amikor erre szükség van.
Hogyan lehet olyan iskolát csinálni, ahol jó tanulni és jó tanítani? Ahol harmóniában fejlődik a diák és tanára személyisége, intellektusa? Ahol jó lenni? Kérdezni könnyű. Válaszolni nehezebb. (Talán éppen azért olyan döcögő az oktatás ügye, mert akiknek jól kellene kérdezniük, csak válaszolni akarnak.) A fenntartók szerint az a jó iskola, amelyik szabályosan működik: törvényesen, racionálisan gazdálkodva, az adminisztratív fegyelmet betartva.
Hogyan is lehet mérni a pedagógus, az iskola munkáját a gazdálkodás, az adminisztráció ellenőrzésén túl, a „tudásanyagon" kívül az egyes pedagógiai folyamatok eredményességét, minőségét? Lehet-e egyáltalán mérni mindezt?
A jó pedagógus eddig is elemezte oktatása-nevelése folyamatát. Eddig is feltette magának a kérdést, jól csinálta-e. Az eredmények, esetleges kudarcok tükrében eddig is vizsgálta, mit és hol hibázott, mit és hogyan kell, lehet javítani-jobbítani. A többnyire szakmán kívülről támasztott elvárások alig értelmezhetők a pedagógustársadalomban. Nehezen mérhető a pedagógus munkája egy időben behatárolt „iskolaértékelés"-sel. Szükségünk van külső és belső kontrollra. Az értékelésre és az önértékelésre. Hiszen mindannyiunknak fontos, hogy a színvonalat emelni tudjuk.
Ezt a célt szolgálja minden évben az iskola Évkönyve is. Ezt végiglapozva, bele-beleolvasva próbálja meghatározni a kedves olvasó, mennyi erőfeszítés, küzdelem, jó szándék, odafigyelés - érték van az egyes teljesítmények mögött. Mi a tanár, mi a diák és mi a szülő érdeme? Én bizony - sok esetben - nem tudnám megmondani. Azt gondolom, nem is lehet, nem is kell szétválasztani. Csak az együtt, összhangban végzett munka hozza meg ezeket az eredményeket, a minőséget. Rácz Mihályné igazgató Vissza