Fülszöveg
A szerző huszadik könyvének azt a címet is adhatta volnak, hogy "amit még nem írtam meg" vagy "amit még el kellett mondanom".
Szülőhelyén Komáromban - a mai Komarnóban - töltött ifjúságának emlékei: a szerző kortársai, közeli ismerősei, barátai vonulnak fel e lapokon. A többi közt a három merőben különböző pályaívű Alapy: a város polgármestere, Alapy Gáspár m. ir. kormányfőtanácsos, a pápa által adományozott Szent Gergely Rend kitüntetettje, aki a nyilasok áldozata lett: öccse, a keresztényszocialista tartományi képviselő, s annak fia, Alapy Gyula az ötvenes évek budapesti koncepciós pereinek népfőügyésze. Ő képviselte a vádat gimnáziumi osztálytársa, Radó Zoltán mérnök, a Standard-per halálraítélt, kivégzett áldozatának perében is. Szerepel a könyvben Seress Rezső, a népszerű dalszerző, Selye János professzor, a stressz-elmélet világhírűvé vált tudoósa, a humanista Theo Scharf fogász, akit bekényszerítettek az SS-be és mások, az író földijei, akiknek sorsa Komáromból magasra...
Tovább
Fülszöveg
A szerző huszadik könyvének azt a címet is adhatta volnak, hogy "amit még nem írtam meg" vagy "amit még el kellett mondanom".
Szülőhelyén Komáromban - a mai Komarnóban - töltött ifjúságának emlékei: a szerző kortársai, közeli ismerősei, barátai vonulnak fel e lapokon. A többi közt a három merőben különböző pályaívű Alapy: a város polgármestere, Alapy Gáspár m. ir. kormányfőtanácsos, a pápa által adományozott Szent Gergely Rend kitüntetettje, aki a nyilasok áldozata lett: öccse, a keresztényszocialista tartományi képviselő, s annak fia, Alapy Gyula az ötvenes évek budapesti koncepciós pereinek népfőügyésze. Ő képviselte a vádat gimnáziumi osztálytársa, Radó Zoltán mérnök, a Standard-per halálraítélt, kivégzett áldozatának perében is. Szerepel a könyvben Seress Rezső, a népszerű dalszerző, Selye János professzor, a stressz-elmélet világhírűvé vált tudoósa, a humanista Theo Scharf fogász, akit bekényszerítettek az SS-be és mások, az író földijei, akiknek sorsa Komáromból magasra ívelt, egyeseké a mélybe zuhant, s összetört emléktábláikkal együtt nevük is feledésbe merült.
Vadász Ferenc elődeiről, családjáról is szól, Jókai városának tizenkilencedik századi életéről, a háborúban odaveszett generációról, a többezres zsidó közösség elpusztításáról. Az 1938-as országgyarapítás napjaiban a szerző a betiltott baloldali napilap, a csehszlovákiai Magyar Nap huszonkét éves munkatársa a helyszínről tudósít a Legfelsőbb Hadúr érkezésekor tomboló Nem, nem soha! - Mindent vissza! hangulatáról, majd ugyancsak helyszínről a szlovák nacionalisták 1945-ös honfoglalásáról.
- A történteket nem időbeni sorrendben vetettem papírra - mondja az író -, hanem úgy ahogy hat évtized múltán felidéződtek emlékezetemben.
A könyv csodálatos humanista vallomás az emberi helytállásról a történelmi viharok, a véres huszadik század eseményei sodrásában. A segíteni és tenni akarás, hogy jobbá formáljuk az életet, elégedetté, megbékéltté tegyük az embereket - örök példa.
Vissza