A vérbíró

Fülszöveg

Báró Jakab Julius Haynau osztrák hadvezért karaktere és ismert történelmi szerpe szinte predesztinálta arra, hogy a néphagyomány véres hősévé váljék. Négyszáz esztendővel korábban ilyen figurából Dracul Vladot, Ördög Vladot, Karóbahúzó Vladot formált a saját kora, majd Drakulát a népi fantázia. A kegyetlenség, a vér, a kínzatások öröme mítoszi mélységekből kel életre és tapad rá az arra alkalmas jellemekre.
Haynau népi története még éppen csak csirázott, amikor Szendrő Iván rátalált azokra a motívumokra, melyek nyomán monodrámáját írta. A szóban megőrzött Haynau-históriák keveredve mindazon elemekkel, melyeket a "véres hős" előhívott, nem jutottak el odáig, hogy a magyar folklórban felismerhető, meghatározó helyet kapjanak.
Csak az újramondás szerkeszthetett a részletekből önálló egészet.
A dráma balladai históriás kerete és kerethelyszíne biztosítja a partalan elbeszélés mezsgyéit, ugyanakkor e keretek között a variálási lehetőséget is. Szövege olvasva is lendületes szép írás, de nem irodalmi olvasmánynak, hanem színpadi mű szövegének készült.
A "Vérbíró" művészi megjelenítése, szuggesztivitása rendkívüli előadói feladat. Talán többet is rejt a mű, mint helyszíni, színpadi, vagy más környezeti előadást. Olyan történelmi anti-horror filmet, mely a filmtechnika eszközei révén nem a magunk alkotta rémektől való rettegést, hanem egy történelmileg szélesre nyitott, más történeti-politikai helyzetek alakjainak integrálását is lehetővé teszi.
A "Vérbíró" a mai ember mítosza. Vissza