Előszó
Részlet a kötetből:
A vén halász meséi
Fáradtan hallgattam az öreg Kohokumu szakadatlan énekét; Polinéziának prometeusi félistenéről dalolt, cselekedeteiről és kalandjairól, Mauiról, aki...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
A vén halász meséi
Fáradtan hallgattam az öreg Kohokumu szakadatlan énekét; Polinéziának prometeusi félistenéről dalolt, cselekedeteiről és kalandjairól, Mauiról, aki elválasztotta a szárazföldet a tenger mélységeitől, felemelte a menny boltozatát, mert az emberek csak négykézláb mászkálhattak alatta, és megállásra kényszerítette a napot, hogy aztán lassabban vonuljon az égen keresztül, úgy látszik, a nap azelőtt a hatórai munkaidő híve volt, Maui pedig a tizenkétórás munkanap felett őrködött.
- Íme, hallja Lililuokalani király melejét Mauiról, - szólt Kohokumu:
«Maui, a nyughatatlan, hurkot vetett a Napnak és harcolt vele. A tél pedig legyőzte a Napot és Maui legyőzte a nyarat.»
Én, a Hawai-szigetek szülötte, jobban ismertem a hawai mítoszokat, mint az öreg halász, bár nem volt olyan nagyszerű az emlékezetem, mint az övé, amely lehetővé tette, hogy órák hosszat mondja el énekeit.
- És hiszel is mindebben? - kérdeztem tőle édes hawai nyelven.
- Régen történt, nem ismerhettem Mauit. De minden öreg ember beszéli ezeket a dolgokat, mint ahogy én is, öreg ember, elmesélem gyermekeimnek és unokáimnak, akik gyermekeiknek és unokáiknak ismét elmesélik majd, ha itt lesz az ideje.
Vissza