A velünk élő örökség

Előszó

Kedves Olvasó!
Az oszkói Hegypásztor Kör megalakulása óta azon dolgozik, hogy olyan értékek, amelyek már-már eltűnőben vannak megmaradjanak, az a tudás, ami elődeink mindennapjainak része volt, ne enyésszen el, azok a hagyományok, amik a falun élő ember életét gazdagították, tovább éljenek. Ennek jegyében kezdett el néhány lelkes fiatal felújítani az oszkói szőlőhegyen egy romos, zsúpfedeles présházat, megtanulva az idősektől a kézi aratás- cséplés-, zsúpkettőzés és a hagyományos tetőfedés "tudományát". A nyári táborok során - Debrecenből érkező fiatalokkal együtt - sároztak, meszeltek, paticsfalat fontak, tetőt fedtek, és közben felfedezték a tájat és annak értékeit. A helyben lakók többsége kezdetben nagyon furcsállta, hogy fiatalemberek olyan dolgokkal foglalkoznak, amiknek már a "szemétdombon lenne a helye", és közben még láthatóan jól is érzik magukat. - "Örvendik is látom..." - mondta egy 80-as években készült filmforgatás alkalmával Pintér Antalné, Mari néni. Valóban, azóta is számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy a közösségben végzett, értékteremtő munka milyen örömet tud adni mindenki számára, aki veszi a bátorságot, és belekóstol. Ez a táj nem tartozik a fejlett térségek közé. "Kevés a munkahely, alacsony a fizetés, nincsenek szabadidő-eltöltési lehetőségek". A legtöbb itt élő embernek már kora gyermekkora óta a napi rutin részévé válik az ingázás. Vissza