Előszó
Részlet a könyvből:
Mindez két-három évvel a háború kitörése előtt történt.
A Peregrine-házaspár reggelizett. Noha kettesben voltak, a hosszú asztal két ellenkező végére ültek. A falakról...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mindez két-három évvel a háború kitörése előtt történt.
A Peregrine-házaspár reggelizett. Noha kettesben voltak, a hosszú asztal két ellenkező végére ültek. A falakról George Peregrine ősei tekintettek le rájuk, a kor legdivatosabb festői festették le őket annakidején. Az inas behozta a reggeli postát. Néhány üzleti levél az ezredesnek, a Times, meg egy könnyű kis csomag, amely Evienek, a feleségének szólt. Az ezredes átfutotta a leveleit, aztán kezébe vette az újságot és olvasni kezdte. Megreggeliztek és felálltak az asztaltól. Az ezredesnek feltűnt, hogy Evie nem bontotta fel a csomagot.
- Mi ez? - kérdezte.
- Néhány könyv.
- Felbontsam?
- Ha akarod ...
Útálta késsel elvágni a madzagot, inkább nekiállt, hogy kézzel bogozza ki a csomót, ami nem ment egészen simán.
- Csupa egyforma könyv! - mondta meglepetten, amikor végre felbontotta a csomagot. - Mi az ördögnek kell neked hat példány ugyanabból a könyvből? - Kinyitotta az egyiket. - Versek. - Aztán megnézte a címlapot. A piramisok leomlanak, olvasta, írta E. K. Hamilton; ez a felesége lánykori neve volt. Ránézett mosolygó meglepetéssel. - Te könyvet írtál, Evie? Ejnye, te kis betyár!
- Nem hittem, hogy túlságosan érdekel az egész. Akarsz egy példányt?
- Hát bizony a költészet nem éppen a szakmám ... de azért kérnék egy példányt, majd elolvasom. Magammal viszem a dolgozószobába. Rengeteg a dolgom ma délelőtt.
Felnyalábolta a leveleket, az újságot, a könyvet és kiment. A dolgozószobája kényelmes nagy szoba volt, hatalmas íróasztallal, bőrkarosszékekkel; a falakat „vadásztrófeái" díszítették...
Vissza