A vegyész versenye a természettel

Előszó

A newyorki világkiállítás vegyészeti pavillonján kíállított "tárgyak" közül kétségtelenül egy eleven hölgynek volt a legnagyobb sikere. A kifogástalan eleganciával felöltözött diavtos hölgy öltözékének minden egyes, legkisebb darabja is műanyagból készült, fényes bizonyítékául annak, hogy a modern vegyi ipar mennyire függetlenítette már magát a természetben készen adódó nyersanyagoktól. Száz esztendővel ezelőtt nemcsak a ruházatunk, hanem úgyszólván mindenünk egyedül természetadta anyagokból készült, az emberi ügyesség legfeljebb annyira vitte, hogy meg tudta találni az állat- és növényvilágban azt, amire szüksége van. Ismerte például a lúgokat, tudta, hogy azok segítségével lehet tisztára mosni a vászonruhákat, de csak azzal, hogy elhamvasztotta a növényeket s hamújukból oldotta ki a szódát, vagy a hamúzsírt. Amikor tizennyolcadik században fellendült kicsit a pamutipar, Angliában katasztrófával fenyegetett az erdőirtás, annyi fát kellett eltüzelni ahhoz, hogy a fehérítéshez szükséges lúgból elegendő mennyiség álljon rendelkezésre.
Bárhová tekintünk a mai mindennapi életünkben, nyomára jövünk annak, hogy mennyit köszönhetünk a kémiának s korunkat sokkal inkább lehetne a kémia korszakának neveni, mint általában a technika korának. Sem a fémipar, sem az elektromosipar nem születhetett volna meg a kémia nélkül, de még a hadiipar sem. Vissza