A végtelen igézetében

Előszó

Nemcsak az írót vezette láthatóan a Gondviselés élete útján és könyve megírásánál, de egészen különösen belejátszott a magyar fordítás létrejöttébe is, és én ennek a történetét szeretném röviden elmondani.
Évekkel ezelőtt meghozattam ezt a könyvet, mikor még nem zárták el előlünk szigorú határok a nyugati szellem kincseit. A könyv olyan nagy hatást tett rám, hogy elhatároztam a lefordítását. El is kezdtem ezt, de valahogy akkor abbamaradt. Ám a szándék tovább élt bennem és a könyvet mindíg magammal is vittem utazásaimban, hogy dolgozzam rajta. Egy nyáron ajándékot kellett adnom valakinek és nem lévén más megfelelő dolog kéznél, ezt a könyvet adtam azzal a föltétellel, hogy a fővárosban visszacserélem egy másikra. Mire ősszel visszamentünk Budapestre, a könyv eltűnt. Nem volt föltalálható sem a mi saját könyvtárunkban, sem a budaiban. Engem nagyon bántott a dolog, mert akkor már nem lehetett külföldről könyvet hozatni. Csakhamar eljöttek a súlyos idők, háború, ostrom, megszállás. Természetes volt, hogy a fordításról és a könyvről teljesen megfeledkeztem. Azután végre beállt egy kis nyugalom, lehetett a romok eltakarítására gondolni itt falun is. Engem bíztak meg, hogy a könyvtár romjait összeszedjam és rendbe rakjam azt, ami épen maradt. Milyen nagy volt az örömöm és meglepetésem, mikor a sok tépett, megcsonkított könyv közül teljes épségben előkerült Van der Meer szép műve. Magasabb erők közrejátszását sejtettem meg és most már haladéktalanul hozzáfogtam a fordításhoz. A lelkesedés szárnyakat adott tollam alá és hamarosan el is készültem munkámmal.
Nagyon nagy segítségemre volt Cserepes Péter jezsuita atya, aki átnézte és nagy ügyszeretetével javított és simított a munkán. Bár jól tudom, hogy neki legnagyobb jutalma az lesz, ha a könyv olvasása által csak egy lélek is visszatalál az atyai házhoz, mégsem mulaszthatom el, hogy a nagy nyilvánosság előtt is egy hálás "Deo gratias"-t mondjak neki.
Befejezésül egy nagy amerikai gondolkodó, Emerson szavait idézem: "That contry is the fairest, where there are the hoblest souls." Az az ország a leggyönyörűbb, melyben a legnemesebb lelkek élnek. Úgy szeretném, ha fordításom valamennyire is hozzájárulna ahhoz, hogy a lelkek fölemelkedése és nemesítése által ez a szegény, árva Magyarország mégis a legszebb és legboldogabb országgá válna!
Röjtökmuzsaj, 1946 karácsonyán.
N. E. Vissza