A végső tenger I-III.

Fülszöveg

A krónikák az 1200-as évek elejét jegyzik. Bürjén, az ismeretlen származású rabszolga gyerek, végigvándorolva az ázsiai sztyeppét, Dzsingisz kán, a világhódító mongol uralkodó udvarába kerül. csak homályos emlékei vannak a szüleiről, és egy amulett, a peremén rovásírással... A kán seregében igazi mongollá lesz, s tagja lesz annak a kémhálózatnak, melynek közreműködésével a mongolok, leigázva Európát, el akarják érni a mondabeli Végső Tengert...
És ebben a hadjáratban a magyarok országa kulcsfontosságú... Így kerül Bürjén, azaz magyar nevén Berény IV. Béla udvarába. Az évtizedek alatt beilleszkedik a magyar világba, és lassan megdöbbentő sejtései támadnak. Mikor pedig Béla király elolvassa neki az amulettjén található jeleket, vitathatóvá válik számára származása, talán magyar ősei lehettek; s felébred benne a lelkiismeret...
Képes-e megtalálni önnön gyökereit, s milyen áron? Kitörni képtelen helyzetéből, elég egyetlen apró hiba... Magyarországon egyre több a belső ellenség, s megjelennek a mongolok elől menekülő kunok, akik a kardjukat adják a magyar királyságnak...

"Én, Szain - a mennyei király küldöttje, kinek hatalom adatott, a földön azokat, kik magokat megalázzák, felmagasztalni, a kik ellenkeznek, azokat eltiporni: csodálkozom rajtad, magyar király, hogy mikor már harminczszor küldöttem hozzád követeket, miért nem izensz nekem vissza? És sem követet, sem levelet nem küldesz. Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok vitézed van és magad kormányozol egy nagy országot. Azért nehezen fogsz nekem meghódolni, bár jobb volna neked és üdvösebb, ha önként alávetnéd magadat. Értettem azonfelül, hogy kúnokat tartasz oltalmadban, szolgáimat, megparancsolom tehát, ne tartsd őket tovább magadnál, nehogy ellenfeleddé legyek miattuk; könnyebb nekik menekülni, mint neked. Nincs házuk, sátrakban laknak s így talán elfuthatnak; de te házban lakol, vannak váraid, városaid, hogy fogsz te kezemből megmenekülni?"
(Batu kán levele a magyar királyhoz) Vissza