A véderőtörvények parlamenti vitái 1868-1912

Előszó

Az Osztrák—Magyar Monarchia történelmünk jelentős korszaka volt. Ekkor bontakozott ki a modernizáció: dinamikusan fejlődött a gazdaság, lendületet vett a modern polgári társadalom kialakulása.
A Monarchia történetével számos olyan könyv, tanulmány foglakozik, amely megkísérli bemutatni ennek az ellentmondásos politikai, társadalmi berendezkedésnek és működésének egyes kérdéseit. Dolgozatunk megkísérli — az eddig megjelent művekre, feldolgozásokra támaszkodva, az országgyűlés dokumentumait és a korabeli sajtót elemezve — bemutatni a Monarchia politikai történetének egy lényeges elemét, a parlamentarizmust a véderőviták tükrében, az obstrukciós megnyilvánulásokat, és mindezek hozzájárulását a Monarchia válságának kibontakozásához. A Monarchia politikai életének középpontjában a parlament állott. Politikusnak akkoriban azt nevezték, aki pártpolitikai ügyekkel foglalkozott, aki mint képviselő a közgyűléseken, a parlamentben vállalt közszereplést. Mikszáth Kálmán írta a századelőn: „Magyarország kabátos lakosai a következőképen oszlanak meg: olyanok, akik képviselők; olyanok, akik már voltak képviselők; olyanok, akik lesznek képviselők; és olyanok, akik akarnának képviselők lenni.
Más intelligens elem nincs. A magyar ember míg él, nem szűnik meg politizálni és mandátum után epekedni. Sőt a politizálásról még halála után se kénytelen lemondani, mert még eddig mindig akadtak kerületek, ahol a holt választók is hozzájárulhattak a választási campagne élénkítéséhez. Vissza