A vasutasok ötszázas tömegmozgalma

Előszó

Részlet:
Vessünk egy pillantást a Szovjetunió térképére. Beláthatatlan térségei a Kárpátok lejtőjétől a Csendes-óceán partjáig terjednek, a hideg tundráktól, ahol a hűvös nyár az esztendőben legfeljebb két hónapig tart, a Kolhida szubtrópikus forróságú vidékéig, ahol a tél ismeretlen. A Szovjetunió területe meghaladja a huszonkétmillió négyzetkilométert. Amikor az est leszáll és a Vörös-téren a Kreml órái hetet ütnek, akkor Habarovszkban éjjeli két óra van, a Csukoti-félszigeten pedig már reggeli öt. Országunkban a nap valóban nem nyugszik le! Kaliningradtól Valgyivosztokig a gyorsvonat több mint 10 napig robog. Szülőföldünk legnyugatibb pontjától, a csehszlovák határnál fekvő csopi elágazástól, Misz Csurkinig, hazánk legkeletibb részéig több mint tizenháromezer kilométer a távolság!
És ezen az egész óriási területen, szülőföldünk minden részén buzog a békés alkotómunka, teljes vérrel pezsdül az élet. A szovjetemberek, akik arra törekszenek, hogy a háborúutáni sztálini ötéves tervet idelőtt befejezzék, megszakítás nélkül fokozzák a termelés ütemét az üzemekben és gyárakban, a bányákban és a kolhozföldének. Népgazdaságunk összes ágazatai idelőtt teljesítették az 1949. esztendei tervet; a vállalatok ezrei már túlteljesítették ötéves tervfeladataikat. Már régen magunk mögött hagytuk a termelés háború előtti színvonalát. Vissza