A vasgyáros

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az 1880. év október havának egyik derült napján egy finom vadászöltözetet viselő fiatalember ült ama szép tölgyerdők egyikének a szélén, melyek üde árnyaikkal a Jura alsó lejtőit boritják. Egy nagy, sötétbarna vizsla, mely gazdájától néhány lépésnyire hevert az avar-fűben, figyelmesen meresztette rá szemét, mintha azt kérdezné: nem indulnak-e már hazafelé? A vadász nem igen látszott hajlandónak arra, hogy ilyen hamar térjen vissza. Puskáját odatámasztotta egy fa derekához, vadásztarsolyát ledobta az árok szélére s hátát a napnak forditva, állát tenyerébe nyugtatva, élvezettel szemlélte a csodás panorámát, mely eléje tárult.
Az ut tulsó felén, mely a szálerdő mellett haladt, kétéves cserje terjedt el, melynek gyér hajtásai zöld szigetecskék gyanánt emelkedtek ki a haraszt és magas sárga fű közül. A hegyoldalról, mely lassu lejtőben hajlott alá a völgybe, látni lehetett Pont-Avesnes helységét, melynek ódon templomán a palafödelü torony kúp alakban emelkedett a vörös háztetők fölé. Jobbra a kastély látszott, melyet széles, de kiszáradt futóárok és gyümölcsfák vettek körül. Az Avesnes, e keskeny vizszalag, melyet a lakosság nagyzóan «folyó»-nak nevez, ezüst fonalként csillámlott a reszkető levelü satnya fűzfák közt, melyek partjaira hajoltak. Odább a vashámor, mely kohóinak kéményein vörös füstöt okádott ki, amelyet a szél tovakergetett, nyult el fekete falaival a halom aljában. Sziklarétegein tágas nyilások látszottak, melyek az érc kiaknázására szolgáltak. Ez üregek fölött zöldültek a szőlők. Ezekben valami különös kesernyés ízű bor terem, amely «mosellei» név alatt kerül vásárra." Vissza