Előszó
Több, mint egy évszázad történéseit magában foglaló művet fog kezében az olvasó. Szigorú értelemben nézve műfajilag ez a gyűjteményes írás üzemtörténet, de valójában több annál.
Megtaláljuk benne a helytörténet, a technikatörténet, a szociográfia elemeit is. Azok az olvasók, akik maguk is kötődnek Várpalotához, netán a szénbányászathoz, esetleg ott töltöttek évtizedeket, saját történetüket olvassák, ismerőseik, szüleik életéről, cselekvéseiről ismernek meg helyenként olyan részleteket, amelyek eddig rejtve voltak előttük.
KISS Tamás, a kötet szerző-szerkesztője maga is mintegy három évtizede áll kapcsolatban a „témával", s mint bányamérnök, avatott ismerője a technikai-technológiai fejlődésnek, s akarva-akaratlan részese is ennek a történelemnek.
Az érdeklődéssel olvasó ember - magam is - szinte észrevétlen keresi a mű tágabb összefüggéseit, talán a levonható tanulságokat.
A mű, melyet kezében tart a Tisztelt Olvasó, szerteágazóbb, sokirányúbb annál, hogysem egy jelmondatban lehetne summázni.
Mégis érdemes felfigyelni erre a küzdelmes múltra, amelyet e kötetből megismerhetünk. Nyomon követhetjük a várpalotai bányászat töretlennek semmiképpen nem nevezhető fejlődését, a szénvagyon felfedezésétől napjainkig. Az ismétlődő konjunktúrát nem ritkán követte olyan időszak, amikor a puszta fennmaradásért kellett küzdeni, mint akár napjainkban is. Megcsodálhatjuk az elődök önmentő vállalkozásait, hisz a várpalotai szénbányászat saját fogyasztói hátterét biztosítandó mészégetőt, téglagyárat, majd villamos erőműveket létesített és tartott fenn, ezzel is biztosítandó a termelés piac-oldali feltételeit, s egyben az elkerülhetetlen, s nehezen értékesíthető hulladék (porszén, stb.) hasznosításának lehetőségét.
Rácsodálkozhattunk, hogy a szén darabosításának (brikettálásának) hét évtizedes előzménye volt Várpalotán.
A vállalkozó készség, a több lábon állás, a diverzifikáció a jelenkor üzemtörténetét is átszövi. A pajzsgyártás, az irányítástechnika ma is hasznos kiegészítője a bányászati tevékenységnek.
E kötetből megismerhetjük az egymást követő bányászgenerációk áldozatos, - nem ritkán az életet is kockára tevő - küzdelmét a természeti erőkkel, a bánya veszélyekkel, s azok ismeretében csak azért fohászkodhatunk, hogy az elmúlt száz esztendőnek évtizedekig folytatása is lehessen.
Vissza