A városi főterek kialakulása

Előszó

Történelmi városokról alkotott fogalmaink öntudatlanul is a városközpontok jellegzetesnek megismert képeit idézik emlékezetünkbe. Mi is fejezhetné ki hívebbel? és magvasabban a város települési egységét, mint éppen annak központja, közéletének térbelileg meghatározott gyújtópontja, mely annyiféle, ahány városra emlékezünk. Az élményszerű megismerésből merítő képzelet nem is összegezheti mindazt, ami a városra jellemző, hanem kiragadja azt, ami a legkifejezőbb és ami legszemléletesebben tükrözi térbeli sajátosságát. A városközpont térbelisége, egész légköre beszédes kifejezője annak a belső világnak, mely azt magából kifejleszti, hogy benne összpontosuljon. A városra vonatkozó képzeteink a legkifejezőbb, vonzó szigetnyi kis terület térbeli elképzeléséhez tapadnak, melynek légkörében az épületek egymáshoz és topográfiai adottságokhoz viszonyítva, meghatározott városközpontot alkotnak.
A rendeltetésszerű városközpontot a városiasodás elsőrendű közszükségletei teremtik meg és magasabbrendű művészi igényei fejlesztik ki. Térbeli formája: központi főtérben, főterekben, tércsoportban, vagy térrendszerben ölt testet.
Városi terekről szólva, ezeken általában építészeti keretbe foglalt, közcélra szolgáló olyan elhatárolt szabad területet értünk, mely összetartozó térbeliséget érzékeltet. Területi körülhatároltságán kívül, térbeli jellegében a távlati téralkotó elemeknek is több-kevesebb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Benne az emberi képzelet téralkotó készségével külön világot teremt és művészi képességeinek állít emléket. Ami benne, érzékelhető, nemcsak a tér sajátja, hanem azé a környezeté, mely hozzátartozik, melynek funkciói reá utalnak és benne kapcsolódnak össze.
A főtér környezete maga a város. Ezért térbeli elrendezése - kiváltságos helyzeti adottsága és egyetemes jelentősége révén - jellemző az egész városra. A főtér szerves része, élő szerve a vele szoros egységet alkotó település organizmusának. Az a kor, mely a településben csak a tetszőlegesen fejleszthető mechanizmust látja, a főtér típusával is idegenül áll szemben. A mult század második felének felfogása és átörökítő hagyománya éppen erről tanúskodik, számunkra is megnehezítve azt, hogy a település sajátos, megmagyarázhatatlan feltételű szerves törvényszerűségeit felismerjük. Az organizmus természetszerű rendező elveivel szemben értetlenül, a mechanizmus csak a számításba vehető indokolás alapján igazolható szabályok és képletek logikáját ismeri... Vissza