A város építészete

Előszó

Ez a könyv egy építészeti terv. Mint minden terv, ez sem annyira a felhasznált anyagok függvénye, mint inkább azoké az összefüggéseké, melyeket a tények között teremt. A formák egyedisége és a funkciók sokfélesége közti kapcsolat jelentésének kutatása volt a fő témája ennek a tanulmánynak. Még ma is úgy hiszem, hogy ez a kapcsolat ad értelmet az építészetnek. Az ebben a könyvben elemzett témák közül néhány egy tervezési elmélet részévé vált: a várostopográfia, a tipológiai kutatás, az építészet története mint az építészet anyaga. Bennük az idő és a tér folytonosan keverednek egymással. A topográfia, a tipológia és a történelem a valóság változásának mértékévé válnak, és közösen egy olyan építészeti rendszert alkotnak, amelyben önkényes invenció nem lehetséges. Ezért teoretikusan állnak szemben a mai építészet rendetlenségével. Mint az építészeti terveimet, ezt a könyvet is többféleképpen magyarázták, de azok, akik csak az egyik aspektusának kifejtésére tettek kísérletet, és a városkutatáshoz való objektív hozzáállásra, vagy a formák autonómiájára fektették a hangsúlyt, mindig a rossz utat választották. Ezek az interpretációk tévesek, mert elfedik az építészet összetett jellegét. Megpróbáltam rámutatni, hogy az építész számára a topográfia olvasása a benne rejlő formai értékek felismerését, és legfőképpen a tervezéssel való kapcsolat megteremtését jelenti. Az épület jellege ezért a város jellegéből születik. ötven évvel ezelőtt Adolf Behne írta a modern építészetről: "A forma fogalmán én nem egy kelléket vagy egy ornamenst értek ... hanem olyasvalamit, ami az épület sajátos jellegéből ered ... /a modern építész/ vágya a legsokoldalúbb alkalmazhatóság a lehető legtöbb igény kielégítésére." Ebben a könyvben a múlt néhány nagy épületének elemzése pontosan erre a racionális alapra épül. Ezeket az épületeket struktúráknak tekintem, amelyek formálták és ma is formálják a várost, maximális lehetőséget nyújtva az új funkciók befogadására az idők során. Split városa, mely Diocletianus palotájának falai közt nőtt fel, és új használatot, új jelentést adott változatlan formáknak, jelképes az építészet és a város közti kapcsolat jelentését illetően, ahol a funkciók sokféleségének befogadására való alkalmassága a forma rendkívüli pontosságának felel meg.
Előszó a német nyelvű kiadáshoz 1973. Vissza