A város élni akar

Előszó

Előre bocsátom, hogy nagyon szeretem a történelmet. Szeretem azért, mert a régmúlt történései, talán az emlékek törvényszerűségei miatt, mindig egy kicsit meseszerűen őrzik meg az eseményeket. Szeretem azért, mert nagyon sok tanulsággal szolgálhat a ma emberének, és ha okosan bánunk az elődök tapasztalataival, akkor elkerülhetünk egy sor olyan történést, amely csak szenvedéseket okozott az emberiségnek, vagy hazánknak. Gondolok elsősorban a háborúkra, legyen az világméretű, vagy helyi jellegű. De gondolok a különböző érákra, diktátorok korszakaira, vagy a nép, a nemzet szabadságvágyából indított és többnyire vérbefojtott forradalmakra is.
Amiért ez a könyv különösen fontos és érdekes az az, hogy rólunk, veszprémiekről szól egy olyan korszakban, amikor nagy szükség volt a lelkierőre, a civil kurázsira, és amelynek lelkületére ma is nagy szüksége van a városnak. Ez a korszak az első világháborút követő időszak, amelyben szinte mindent újra kellett kezdeni. Emberi, családi tragédiák után újra felállni és elkezdeni az építkezést, folytatni az életet. Jól fejezi ki ezt a lelkiállapotot a könyv címe is: „A város élni akar" - jó ezt hallani és fantasztikus élmény azt olvasni, hogy nagyszüleink, vagy dédszüleink mennyire akartak élni és elfelejteni a borzalmakat. Ez mindenképpen fontos tanulsága ez ennek kornak és ennek a kordokumentumnak. Pedig nem volt könnyű. Vissza