A Város

Előszó

Részlet a könyvből:
Az ablaknál állt és lenézett az esőverte utcára. Ősz volt és egy ilyen esős őszi napon még Pest, a ragyogó, életvidám Pest is szürke és szomorú tud lenni. A Vár görbe, meredek utcáján patakokban folyt a víz, az emberek fölhajtott gallérjukban olyanok voltak, mint a munkájukra surranó tolvajok, az asszonyok mérgesen tolták előre esernyőiket a szél ellen. De lehet, hogy csupa békés és jóindulatú polgár haladt el az ablaka alatt, csak az ő hangulata volt rossz.
Az órájára nézett. Fél hét elmúlt és Dénes még nem jött haza. Egy óra múlva már indulniok kellene, Jármyék vacsorára várják őket. Jármyék egy vidéki városkában laknak 60 kilométerre Pesttől. Természetesen el fognak késni. Milyen kellemetlen, gondolta, összeesett sajtospudding és kétségbeesett háziasszony. Miért fogadta el ezt a meghívást? Egyáltalában miért kell mindig minden meghívást elfogadni?
A Bécsi Kapu irányából egy teherautó törtetett föl a meredeken. Az egymáshoz ütődő tejeskannák éles csikorgása áthatolt a zárt ablakokon, az utcai zaj kéretlen vendég módjára betolakodott a várbeli ház előkelő csendjébe. Mennyire gyűlölte a zajt. A csejtei parkra gondolt, a nyugodalmas délutánokra a ház teraszán, amikor a kert fürdik a napsütésben és az ágak között átszűrődő fény kusza foltokat rajzol az utakra. Szerette a csejtei birtokot és szerette a házat is.
A várost nem szerette. Egy hónap telt el azóta, hogy a vidéki birtokukról felköltöztek a pesti lakásukba. De ez az egy hónap elég volt ahhoz, hogy kifacsarja belőle mindazt az életerőt, amit a nyár alatt magába szívott. Fáradt volt, de nem testileg. Pest nem az ő világa volt, a társadalmi élet örökké ismétlődő egyformasága untatta és kimerítette. Időnkint eszébe jutott, hogy változtatni kellene a dolgokon és nagy elhatározások érlelődtek meg benne. De túl gyenge, vagy túl közömbös volt ahhoz, hogy ezeket az elhatározásokat tettekre váltsa és minden maradt a légiben. Vissza