A varázsló

Előszó

Részlet a könyvből:

A Fécamp-i vásár.

„Nevem Jehann de Bault, ura . . . nem tudom mely vidéknek, tizenhét falu birtokosa, abban a grófságban, melynek nevét elfeledtem . . . dicső és hatalmas nemzetséghez tartozom, melynek nemes és pór felett pallósjoga van. Ereimben Roland vére folyik és három ősöm Franciaország marsallja volt; itt állok én, aki . . . "
Mindszentek ünnepének előestéje volt, - és Fécamp híres őszi vásárát tartották, - Fécamp szorgos városáét, mely a normand partok sziklái között terült el s melyet 98-ban Boisrosé merész csellel a nagy király pártjára hódított. Az őszi vásárnak ezen a napján - 1637 október 31-ét írtak - régen nem örült már a testes Boisrosé azoknak a kitüntetéseknek, melyekkel hálás ura elhalmozta volt. A nagy király maga is koporsójában nyugodott s az akkori idők hősei közül egyedül Sully volt még életben. De ő is elzárkózott a külvilágtól és nem értette az új nemzedéket, mely a mindenható kardinális vaskeze alatt roskadozott. Az ország nagyjai zúgolódtak és elégedetlenkedtek magányukban, de a paraszt és a kereskedő jól élt és ennek Fécaimp volt a kereskedés ünnepének e napján legszebb bizonyítéka. Még az öreg polgárok is elismerték, hogy sohasem szállt meg több idegen a városban és sohasem volt még nagyobb ára az igásbaromnak, - pedig ők még emlékeztek arra az időre is, amikor az első üvegablakot vágták be a gazdagok háza falába. Késő éjszakáig hangzott a lópatkók egyenletes dobogása s a kalmárok hangos alkuja a keskeny utcákon. Közbe-közbe felsírt a bódésok éneklő hangja, részeg cimborák istenkedése és a vad lárma feltört a magasba. A kémények nehéz fekete füstje méltóságos lassúsággal követte. Vissza