Előszó
Részlet:
A változás jelei
Plakátok 1988-1990
Az egyre üresedő budapesti hirdetőoszlopok egy rövid időre, a választások alatt megteltek, sőt a falakat, palánkokat, kapualjakat is ellepték a falragaszok. Ismét szóhoz jutott a plakát, melyet már többször eltemettek a videó- és filmhirdetések korszerűségére, nagy hatékonyságára és a növekvő nyomdai és kiragasztási költségekre hivatkozva. Kiderült, hogy milyen rugalmas közlési eszköz a nyomtatott kép és szó, nyilvánvalóvá vált, hogy a grafika a mai gyors tempójú utcán is megél, érvényesül figyelemfelkeltő ereje. A választási plakátkavalkád egyúttal kiélezve mutatta a mai magyar alkalmazott grafika helyzetét, a megrendelők elvárásait, leleplezte az általános igénytelenséget, az uralkodó dilettantizmust. Kevés volt a kiemelkedő igényes munka. Az 1960- as, 1970-es évek számos elhivatott plakáttervezője nem jutott szóhoz.
Nemcsak a plakátok párbajoztak, hanem a járókelők, azaz a választók is, át- vagy továbbírva a szövegeket, módosítva, átfirkálva a képeket. Valóságos új városi folklór alakult ki a firkákból, versikékből, kommentárokból. Mint utoljára az 1930-as években, a plakátszlogen szájról szájra járó adomává, elismerést vagy gúnyt kiváltó témává lett. A tabuk megdöntésének negatív mellékzöngéi is voltak, a szabadszájú nyelvelés gyakran obszcenitásba csapott át, elterjedt a horogkereszt és a Dávid-csillag, a politikuskarikatúrák néha átlépték a becsületsértés határát. A közönség plakátpárbaja nem mindig tartotta be a fair play szabályait, a sokáig visszafojtott vélemények, indulatok itt is megsokszorozott erővel törtek felszínre.
A politikai, kereskedelmi, kulturális plakátokon jól nyomon követhetők egy ország társadalmi változásai. A változás jeleit Magyarországon már a választások előtt két-három évvel felmutatták a plakátok. A még régi sémákat alkalmazó május 1-jei, november 7-i, március 15-i, április 4-i plakátok mellett feltűntek az erdélyi magyarság helyzetével (kat.: 58., 198.) és a nagymarosi vízlépcső problémájával (kat.: 98., 156., 157.) foglalkozó falragaszok. A közösségi és ifjúsági házak, a Petőfi Csarnok, a Térszínház (kat.: 26., 161.) programjai, koncertjei politikai tabukat ostromló címekkel tűntek fel a kisméretű, de a falakat tapétaszerűen beborító, a városképet nagy mértékben meghatározó plakátokon. A múltat újraértékelő filmeket, színházi előadásokat hirdető plakátok a fennálló rendszer kritikájának, az érlelődő változásoknak a képi metaforáit teremtették meg.
Vissza