A valószínűségelmélet és statisztika alapjai/Sztochasztikus függvények/Konvolució-korreláció

Előszó

1950-ben kezdődött meg Magyarországon a nagyarányú iparfejlesztés, amelynek a célkitűzése a fejlett ipari országokhoz való felzárkózás (a hivatalos propaganda szerint a túlszárnyalása) volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy ez a célkitűzés csakis egy igen magasan képzett szakembergárdával oldható meg. A magárahagyott, államositott vállalatok és a gombamód szaporodó uj ipari létesitmények, kutatóintézetek ilyen gárdával nem rendelkeztek, ezért a legsürgősebb feladat a megfelelő szakképzés megvalósítása volt. Az egyetemeken megalakuló esti és levelező tagozatok csak igen mérsékelt sikereket értek el, a rosszul képezett mérnökök és technikusok tömege pedig több kárt okozott, mint hasznot. Én 1950-ben kerültem a Standard (későbbi Beloiannisz) gyárba mint fejlesztő mérnök. Egy kiváló kollektivába kerültem, amely felismerte az ügy fontosságát. Nyilvánvaló volt, hogy a hivatalos oktatás a problémákat nem tudja megoldani, ezért elhatároztuk, hogy a szükséges szakemberképzést a gyárunkon belül oldjuk meg. A célkitűzés az volt, hogy két éven belül jobb mérnököket képezzünk ki, mint az egyetem négy év alatt. A célkitűzés reálisnak látszott. A megvalósitás feltétele a megfelelő szakirodalom megirása volt (amely a mai napig, 50 év próbálkozásai után sem létezik). A nagy energiával meginduló kezdeményezés a kezdődő és egyre fokozódó terror és esztelen ideológia miatt rövidesen abbamaradt, kollektivánk feloszlott, magamra maradtam. Ekkor jutottam arra a következtetésre, hogy az egész oktatási rendszer, az elemitől az egyetemig a velejéig rothadt, ezt megreformálni nem lehet, teljesen uj alapokra kell helyezni. (A gondolataimat az 1996-ban megjelent "Antiiskola-antiegyetem" cimü könyvecskében fejtettem ki.) Végeredményben 1951-ben első lépésként egy könyvsorozat megjelentetését javasoltam az alábbi sorozatcimmel: "A természettudományok matematikai-fizikai-kémiai-biológiai alapjai". (A humán tárgyak közül egy összevont földrajz-történelem témakört vettem.) A sorozat anyaga felölelte volna a megfelelő egyetemi szakok kb. első két évének az anyagát, mintaszerűen, egységes stilusban, szorosan egymással összefüggően tárgyalva. Természetesen ezen anyag megléte után erre épitve lehet az egyes szaktárgyakat tárgyalni. A további célkitűzés az volt, hogy az egyetemi tankönyvsorozat alapján, szorosan rá vonatkoztatva megirjuk az alacsonyabb szintű főiskolai, technikumi, gimnáziumi, szakiskolai sorozatot is. Ezzel az illető tárgyak oktatása minden szinten egyszer és mindenkorra el van intézve. (Gondolatainkat részletesebben az említett irodalomban fejtettük ki.) így egy könyvtárat hozunk létre, amelyet SZOTAKRE könyvtárnak neveztünk. (Az elnevezés onnan származik, hogy 1951-ben azt mondtuk, hogy adjanak egy SZObát-TÁblát-KREtát, és rövid idő alatt jobb mérnököket képezünk ki, mint az egyetem.) Természetesen a szén tervekből semmi sem valósult meg, ebben az országban itt is érvényes volt a mondás "egy ember csinál valamit, tiz másik akadályoz" , vagy pedig:. "a legjobbat akartuk, a szokásosra sikerült". Ennek ellenére a következő 40 évben lett volna több lehetőség, megvolt a tervezet részletekre lebontva, lett volna anyagi fedezet és bőven lettek volna jelentkezők a mesirásra. De egyetlenegyet sem találtunk, aki alkalmas lett volna a kivánt szinvonalu müvek megirására. így kénytelen, voltam azt mondani, hogy inkább vesszen a pénz és ne legyen semmi, minthogy lássam mégegyszer leirva a már régen csődöt mondott oktatási tananyagot. Viszont 1991-ben a Magyar Postán volt egy kis kollektiva amely ismerte az elképzeléseimet és irásaimat és lehetőséget adott a javasolt sorozat megkezdésére... Vissza