A valóság kinyilvánítása II.

Előszó

Kedves Olvasó!
Ahogy már eddig is írtam, a szűk kicsi képzeletünk határát mérhetetlenné tudjuk tágítani az évek folyamán összegyűjtött tapasztalatainkkal Ezért nagyon sok emberben benne van az óhaj arra vonatkozóan, hogy megfejthessenek sok olyan megfejtésre váró dolgot, ami eddig titok volt. Lehet, hogy most értünk el odáig, hogy ezek a megfejtésre váró dolgok, amit eddig nem értettünk és a hittel akartuk pótolni kinyilvánuljanak, és feltárhassák az eddig magukba rejtett valóságokat. De vajon (már most) engedélyezett-e így, ezek feltárása?, és megfejtheti e valaki is azokat a felfoghatatlan földöntúli dolgokat, amik még megfejtésre várnak? Mert ha arra gondolunk, hogy vajon mi is lesz kétszázezer-négyben, vagy kétmillió négyben, akkor máris csődöt mond minden emberi képzeletvilág. Hát akkor a Teremtőt hogyan tudnánk elképzelni, ha még erre sem vagyunk képesek?! Hiszen ha a fejlődés, ilyen tempóval iramlik előre mint eddig, sőt fel is gyorsulhat, akkor már az is elképzelhetetlen a számunkra ami háromezer-négyben fog létezni. A ma embere szerencsés annyiban, hogy volt ereje túllépni az elmúlt századok sötétségét, hogy ezzel fel tudja fogni a tudományok fontosságát, azt, hogy csakis velük tud a kijelölt végpontig eljutni. Eddig mindig úgy volt, hogy idő előtt soha nem tárulhatott fel semmi. Hiszen a mi fejlődési nívónkat sem érhette el az ezerötszáz évvel ezelőtt élt ember. S mi sem tarthatunk ott, ahol kétezer év múlva fog az emberiség tartani. Összeborzongok arra, hogy amiket könyveimben leírtam, hogy tárulhatott fel mindez így, más most? Talán azért, mert eddig az évezredek áramlataiban a különböző egyházak, mint a hullámok hátán megcsillanó napsugár fénye is, állandó változó állapotban voltak. Igen!, a fejlődés ilyen gyors üteme azért engedélyeztetett, hogy velük jöjjünk rá a dolgok lényegére, hogy a vallásháborúknak semmi értelme, mivel csak egy TEREMTŐ létezik. Vissza