A vallásosság alapvető dogmái

Előszó

1829-ben Gerbet prelátus könyvet írt az Oltáriszentségről s könyvének ezt a cimet adta : " Elmélkedések a katolikus vallásosság alapvető dogmájáról. " Ettől a könyvtől vettük mi is a jelen mű cimét. Ezen száz év előtt megjelent mű gyönyörűen kimutatja, mily fontos szerepük van a vallásos hitéletben a dogmáknak. Valóban dogmáink mind áhítatra ébresztik szivünket; elég őket kifejteni és levonni belőlük a gyakorlati következtetést, hogy a lelkeket Istenhez emeljük és iránta szeretetre gyullasszuk.
Csakugyan minden dogma, a maga vonatkozásában, elmondja nekünk az isteni életben való részesülésünknek eredetét, természetét és boldogító hatását, amellyel a dicsőséges Szentháromság lelkünket elárasztani kegyeskedett. Mindannyi elbeszéli az Atya, a Fiú és a Szentlélek végtelen jóságát, akik nem szűnnek meg minket saját isteni életükben részesíteni s ezáltal arra ösztönöznek, hogy folyton gyarapítsuk magunkban ezt az életet, amely a drága gyöngy, a kincsek kincse, az egyedül szükséges dolog, amit minden áron meg kell szereznünk, hogy örökké boldogok lehessünk.
De ezen dogmák között van egy, amely középpontja és összekapcsolója valamennyinek: az Ige megtestesülésének dogmája, aki bennünket az ő mystikus testébe foglalt, hogy isteni életében minket is részesítsen.
Ezt fejti ki e könyv első része, melyben meggyőződünk róla, hogy a többi dogma mind ehhez kapcsolódik. Ha ugyanis már megismertük az Igét, ezzel már behatolunk a Szentháromság titkába is, minthogy az Ige az Atyának öröktől fogva való Fia s vele együtt az a forrás, amelyből a Szentlélek származik. Vissza