Előszó
Miként a naptárban a vörös szín az ünnepeket a köznapoktól megkülönbözteti, úgy van bejegyezve feltűnő betűkkel és ünnepies színben az emberi nem történetének évkönyveibe az, ami a csaták robaja, a...
Tovább
Előszó
Miként a naptárban a vörös szín az ünnepeket a köznapoktól megkülönbözteti, úgy van bejegyezve feltűnő betűkkel és ünnepies színben az emberi nem történetének évkönyveibe az, ami a csaták robaja, a háborúk embertelensége, a létért való küzdelem mindennapisága között, a nagyravágyás pompájának hiúsága mellett, az emberi nem felsőbb, magasabb rendeltetéséről tesz tanúságot, - s ez a valláseszme különféle nyilatkozata.
Minél nagyobb a skepsis a valláseszme objectiv realitásával szemben, annál nagyobb kérdőjelet kell azon probléma után tenni: honnan vette az ember a vallást? S talán ép ez az oka, hogy e kérdéssel soha annyit nem foglalkoztak, mint napjainkban.
Mióta Comte, a positivismus atyja, fölállította azt a dogmát, hogy az emberi fejlődés legalsó fokát képező theologiai gondolkodásmód alapja a fetisismus volt, melyből fokonként fejlődött a polytheismus és a monotheismus, azóta a vallásbölcselők között mindinkább tért hódított az a nézet, hogy a vallás legősibb alakja annak nemcsak legfejletlenebb, hanem egyszersmind legeltorzítottabb nyilatkozata volt.
Különös, hogy a positivismus, saját nevével ellenkezésben, e tételt nem positiv történeti adatokkal igazolja, hanem hypothesisekkel, s így a legrosszabb értelemben vett dogmatismusba esik, az egyéni véleményt helyezvén a tudományos kutatás alapjául.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal