A váll-, a könyök- és a csipőizület idősült erőművi ficzamodásai

Előszó

A sebészek nézetei az idősült ficzamodások legczélszerűbb kezelése módjáról még nagyon eltérők. Egyesek még mindig azon régi esetekre hivatkoznak, a melyekben erőművi ficzamodásokat, a melyek igen hosszú idő óta állottak fönn, bizonyos manipulácziókkal helyre tettek. Ezen régi esetek minden monográfiában szerepelnek és egyik tankönyvből a másikba vándorolnak. Ezen írók megfeledkeznek arról, hogy e régi esetek még a Röntgen-előtti időből származnak, a mikor az elért eredmények szemmel ellenőrizhetők nem voltak és hogy ezen izületek későbbi functiójáról semmiféle tudomásunk sincsen. A sebészek egy része még ma is idősült ficzamodás eseteiben ugyanazon műfogásoktól vár eredményt, a melyeket heveny ficzamodások ellen alkalmazni szokás. Ha a helyretevés ezen műfogásokkal nem sikerül, egyesek megelégszenek az izületek mobilizálásával, mások ellenben a végtagot transpositióval a működésre alkalmas helyzetbe hozzák és mechanotherapiával igyekeznek az izület functióját megjavítani. Ezzel aztán a vértelen methodusok ki vannak merítve. Némely sebész minden esetben megelégszik ezen vértelen helyretevési kísérletekkel, mások ellenben abban a hiedelemben, hogy a vértelen helyretevési kísérletek kevésbbé súlyos beavatkozások, mint az operatív beavatkozás, azokat csupán gyenge és öreg egyének számára tartják fönn. Az egyes ficzamodások tárgyalásakor ki fog tűnni, hogy ezen föltevés ma már nem jogosult. Régebben idősült ficzamodások eseteiben a végtag állását a csont egyszerű eltörésével javították meg. Modern chirurgus erre ma már nem fog vállalkozni, legfeljebb megteszi azt, hogy a véres helyretevést osteoklasissal, vagy pedig subkután illetve nyilt osteotomiával helyettesíti. Vissza