A választási bíráskodás Magyarországon a két nemzetgyűlés idején (1920-1926)

Előszó

A választási bíráskodás, a választások érvényessége fölötti érdemi döntés (verificatio) egyidős a polgári népképviselettel. Hazánkban a választások törvényességének „bármely tekintetből" történt kétségbe vonásában való „intézkedést" 1848-ban szerezte meg az országgyűlés képviselőháza (1848:V. tc. 47. §.). A képviselőház országos ülésének verifikációs jogköre az 1848-as házszabályokban meghatározott formában az 1861. és az 1865-1868. évi országgyűlések idején is fennmaradt. A Deák-párt által kezdeményezett 1868-as házszabály-módosítás után a választási bíráskodás a képviselőház által választott bíráló bizottságok hatáskörébe került. A bíráló bizottságokban a kormánypárt mindig többséggel rendelkezett. Ez volt az oka igen enyhe, „se jobbra, se balra" nem veszélyes ítélkezési gyakorlatuknak. A törvényhozás már 1874-ben elhatározta e funkciónak a királyi Kúriára való átruházását (1874:XXXIII. tc. 89. §.), a részletes szabályozás azonban - az ellenzék állandó sürgetése ellenére - még egy negyedszázadig váratott magára. A Kúria választási bíráskodásra vonatkozó 1899:XV. tc. bifurkációs rendszert valósított meg. A ház hatáskörének meghatározott részét nyolc esztendőre a királyi Kúriára ruházta át. Emellett megmaradtak a bíráló bizottságok is, amelyek a módosított házszabályokban meghatározott igazolási és választási bíráskodási ügyekben hozhattak döntéseket. Jelen helyen nem tartjuk feladatunknak a több vonatkozásban ellentmondásos szabályozás, illetve az annak alapján kialakult felemás kúriai gyakorlat vizsgálatát, amelyet a kortárs közjogi és publicisztikai irodalom egyes képviselői igen sokat bíráltak. A Kúria mereven formalisztikus eljárása ellenzéki oldalról támadásokat váltott ki. Vissza