A vakok

Előszó

Részlet a kötetből:

Északi vidéken ősrégi erdő, mely az örökkévalóság benyomását kelti; az égbolt mélye tele van csillagokkal. - Középen egy bő fekete köpenybe burkolt nagyon öreg lelkész öl az éjszakában. A kissé hátra dőlt, halálosan mozdulatlan fej és felső test egy rengeteg nagy, odvas tölgyfa törzsének van támaszkodva. Az arc a viasznak egyenletes ólomszürke szinét mutatja; a violaszinű ajkak félig nyitva vannak. A néma és merev szemek nem néznek többé az örökkévalóságnak látható oldala felé, s mintha a könnyek és az emlékezetet meghaladó fájdalmak nagy sokasága vérrel futtatták volna őket alá. A mélységes fehér szinü hajzat merev és gyér fürtökben hull alá az arcra, s az arc világosabb és fáradtabb, mint minden egyéb, ami a komor erdőnek figyelmes csendjében körülveszi. A kiaszott két kéz szorosan össze van kulcsolva a lábszárakon. - Jobboldalt, hat vak aggastyán ül köveken, a tönkökön és halott faleveleken. - Baloldalt, az aggastyánokkal szemközt hat nő ül, akik szintén vakok; az aggastyánoktól egy gyökerestől kidőlt fa és nagy darab sziklák választják el őket. A nők közül hárman imádkoznak s tompa hangon szünet nélkül siránkoznak. Egy másik nő nagyon öreg. Az ötödik nő lényén néma őrültség ömlik el; térdein egy kis gyermek alszik. A hatodik nő sugárzó fiatal, s hajzata elönti egész valóját. A nők, épugy mint az aggastyánok, bő, komor és egyforma ruházatban vannak. Vissza