A Vajda kritikai kiadás első öt kötetéről

Előszó

Részlet:

Az 1895-ben, másfél évvel halála előtt közreadott versgyűjteményének tervezett előszavában Vajda János a következő zárósorokkal szándékozta útjára bocsátani kötetét:
"...a jelen gyűjtemény voltaképp legalkalmasabbnak tekinthető arra, hogy eddigi munkásságom egész teljessége helyes ítélet képződésére alapul szolgálhasson. Minden bizonnyal utoljára is a közönség dönti el, mi és mennyi marad meg egyes szerzők műveiből. Ha ez ítélet oly minéműségű lenne, hogy még egy összes kiadást is lehetővé, sőt szükségessé tenne, efölött voltaképp inkább örvendeznem, sem mint nyugtalankodnom kellene, mert ez több lenne a sikerből, mint amennyit óhajtottam, vagy remélni mertem." (VJÖM II. 222. l.)
A keserű és rezignált szavak a Vajdára mindenkor oly jellemző helyzet és a valóság felismerését tükrözik. Az 1895-ös megjelenést nem követte "összes kiadás", hanem majd tizenöt évvel a költő halála után e kötet második kiadása, amelyben mintegy írói testamentumként helyet kapott az 1895-ös kiadás "álló szedésben" maradt előszava... Pedig az eltelt tizenöt év Vajda János költői forradalmának első diadalát és beteljesedését is jelentette: ez alatt a másfél évtized alatt küzdötte ki irodalmi és szellemi diadalát Ady Endre és e harcaiban mindig ott szerepelt zászlaján Vajda János neve. Talán nem véletlen, hogy a sok meleg hangú, fiúi szeretettel teli vallomás után Vajda János neve Ady egyik 1910-ben megjelent cikkében is szerves részévé lett az írói elődökről kialakított értékrendjében. Vissza