Előszó
Részlet a kötetből:
Az 1740-ik év egyik szép juliusi napján, azon rengeteg erdőség egyik részén, mely a Missisippitől kelet felé nyúlik, két hang szólalt meg. Kétségtelenül két férfiú hangja...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Az 1740-ik év egyik szép juliusi napján, azon rengeteg erdőség egyik részén, mely a Missisippitől kelet felé nyúlik, két hang szólalt meg. Kétségtelenül két férfiú hangja volt, akik eltévedtek, s most utat kerestek. Végre az egyik örvendezve kiáltott fel. Néhány pere múlva egy férfiú lépett ki a mocsár tömkelegből, a tisztásra. E hely egy domb közelében volt
- Itt legalább szabadabban lélekzik az ember! - szólt a vadász, és hatalmas termetét megrázta, mint a vizsla, amely holmi veszélyes 'hóomlásból szabadult. - Vadölő! Győzelem! Itt ismét napfény van, s amott a tenger!
Alig ejté ki e szavakat, midőn a bokrok ismét zörögtek, s egy másik férfialak lépett elő a sűrűségből. Gyorsan leporolta ruháját, megigazgatta öltözetét, s azonnal társához sietett, ki ismét indulásra készen állt.
- Ismered ezt a vidéket, Hurry? - kérdé az utóbb érkezett - vagy csak örvendeztél, hogy végre ismét láthattad az eget és a napot?
Mind a kettőnek örültem, jófiú! E helyet ismerem; mert ne nevezzetek Hurry Harrynak, ha nem ugyanaz e hely, melyen mult évben a tartomány vadászai táboroztak, s egész egy hónapig itt tanyáztak. Itt vannak sátraik száraz lombjai s amott a forrás. Gyomrom azt mondja egyébiránt, hogy dél felé jár az idő, s azért barátom, Vadölő, elő a táskával, s adj valami falni valót.
Vissza