Fülszöveg
A vádlott egy félelmet nem ismerő bátor nő hadüzenete a sztálinizmusnak és azon túl a félelemre és hazugságokra alapozott materialista világnézetnek. Olyan könyv, amely a kiadás minden reménye nélkül a „fióknak" íródott, és amelyet rejtegetni kellett a házkutatások ellen. Rendkívül izgalmas, kalandregénynek is beillő korrajz, amelyben a korai 1950-es évek magyar társadalmának keresztmetszetét magában hordó hét tagú csoport menekülést tervez Jugoszlávia felé egy aknamezőn át. Egy hátramarad, kettő lebukik, négyen átjutnak. Az író (Kalotay Ákos), aki hátramarad, nyomozni kezd barátai sorsa felől, de az igazat nem lehet kideríteni, s ezért a jellemek ismeretében maga kénytelen megírni, kivel mi történhetett.
IGNÁCZ RÓZSA (Kovászna, 1909. január 25. - Budapest, 1979. szeptember 25.): író, színművész. Makkai János újságíró, politikus felesége. 1930-ban végezte el a Színiakadémiát Budapesten. A budapesti Nemzeti Színház tagja (1931-1939). A budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója...
Tovább
Fülszöveg
A vádlott egy félelmet nem ismerő bátor nő hadüzenete a sztálinizmusnak és azon túl a félelemre és hazugságokra alapozott materialista világnézetnek. Olyan könyv, amely a kiadás minden reménye nélkül a „fióknak" íródott, és amelyet rejtegetni kellett a házkutatások ellen. Rendkívül izgalmas, kalandregénynek is beillő korrajz, amelyben a korai 1950-es évek magyar társadalmának keresztmetszetét magában hordó hét tagú csoport menekülést tervez Jugoszlávia felé egy aknamezőn át. Egy hátramarad, kettő lebukik, négyen átjutnak. Az író (Kalotay Ákos), aki hátramarad, nyomozni kezd barátai sorsa felől, de az igazat nem lehet kideríteni, s ezért a jellemek ismeretében maga kénytelen megírni, kivel mi történhetett.
IGNÁCZ RÓZSA (Kovászna, 1909. január 25. - Budapest, 1979. szeptember 25.): író, színművész. Makkai János újságíró, politikus felesége. 1930-ban végezte el a Színiakadémiát Budapesten. A budapesti Nemzeti Színház tagja (1931-1939). A budapesti Színházi Magazin párizsi tudósítója (1939-1940), napilapok esszéistája és riportere. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925). Első irodalmi sikerét Anyanyelve magyar (1937) c. regényével aratta. 1942-ben Ferenc József-díjat kapott, 1943-ban a Petőfi Társaság tagjai közé választották. 1945-1947 között a Fővárosi Kiadónál dolgozott mint lektor, majd a Református Élet c. lap szerkesztője volt. Tíz évi kényszerű hallgatás után jelenhetett csak meg 1957-ben elbeszéléseinek gyűjteménye (Tegnapelőtt). Életrajzi regénye és korábbi kötetei posztumusz jelentek meg. Román nyelvből készített maradandó fordításokat.
Főbb művei: Anyanyelve magyar (regény, 1937), Rézpénz (regény, 1938), Levelek Erdélyből (elbeszélés, 1939), Született Moldovában (regény, 1940), A bujdosó (elbeszélés, 1942), Családi mondakör (karcolatok, anekdoták, 1942), Keleti magyarok nyomában (regényes útirajz, 1942), Róza leányasszony (regény, 1942), Két élet (regény, 1943), Hivatalnok Berta (regény, 1944), Kedves dolog (életkép, 1946), Urak, újak (regény, 1-2. köt., 1946), Mámoros malom (regény, 1947), Márványkikötő (regény, 1947), Az igazi Ibrinkó (tündérmesék, csodás történetek, 1955), Tegnapelőtt (elbeszélés, 1957), Mindenki levele (elbeszélés, 1958), Torockói gyász (történelmi regény, 1958), Az utolsó daru (ifjúsági regény, 1959), Prospero szigetén (emlékezések nagy színészekről, 1960), Tóparti ismerősök (kisregény, novellák, 1961), Orsika (regény, 1963), Zebradob-híradó (Kelet-afrikai útinapló, 1963), Titánia ébredése (regény 1964), Papírmalom (regény, 1967), Szavannatűz (elbeszélés, 1970), Argentína viharszünetben (1972), A hegyen-völgyön szánkózó diófa (mesék, 1974), Ikerpályáimon (visszaemlékezések, 1975), Nevében él csak (történelmi regény, 1976), Hazájából kirekesztve (élet rajzi regény, 1980), Utazások emlékkönyve (1980), Kóborló kisfiú kalandjai (ifjúsági regény, 1980), Egy születésnap körül (regény, Chicago, 1983), Szent László király regénye (1989).
Vissza