A vadembertől a civilizációig

Előszó

Ennek a könyvnek az n célja, hogy végigvezessen bennünket azokon a főbb állomásokon, amelyeken keresztül az ember kiemelkedett az állati sorból és eljutott a civilizáció állapotáig. Ahhoz, hogy mindezt egy előre megszabott terjedelmű könyvben összesűríthessem, alaposan meg kellett rostálnom az anyagot és a fennmaradó részt is csak nagy vonalakban tárgyalhattam.
Szükségesnek tartottam, hogy egy fejezetben az emberenek, mint természetbeli élő szervezetnek a kifejlődésével is foglalkozzam, mert csak így tudtam megmutatni az ember biológiai örökségének egységes jellegét. A kultúra fejlődésének főbb állomásait, E. B. Tylor után, a vadság, a barbárság és a civilizáció állapotának neveztem el, bár ezeket a fogalmakat bizonyos tekintetben módosítanom kellett, hogy összhangban legyenek mindazon tényekkel, amelyeket két nemzedék alatt a régiségtudomány felfedezései napvilágra hoztak.
Tylor munkássága óta a paleolit-kori, öskőkorszakbeli emberi maradványok után való kutatás Európából átterjedt Ázsia és Afrika nagy részere. Kialakult a mezolit kor, középső kőkorszak, fogalma, amely áthidalja a paleolit- és neolit-korszák közötti hézagot. Egyiptomban és Nyugat-Ázsiában napvilágra kerültek az első földművesek szegényes, de annál jelentősebb települései, a közel-keleti ásatások pedig a városi élet ősi eredetét bizonyítják. Ma, midőn az emberi fejlődés főbb vonalai tényekkel bizonyítva állnak előttünk, megállapíthatjuk, hogy az emberi fejlődés gondolatát lefektető multszázadbeli elődeink elképzelései nagyjában helytállóknak bizonyultak. Ha az igazságtól azt követeljük, hogy kiállja a történelem probáját, a haladó fejlődés fogalma az igazság ragyogó példája. Vissza