Fülszöveg
Az író vallomása:
Mi az, ami fontos egy író életében? Mi az, amit feltétlenül el kell mondania önmagáról? S miért? Hiszen a mű a lényeges, nem a mögötte meghúzódó írói élet. Hogy mennyi rossz könyvet írtak érdekes, színes életű emberek s mennyi jót a szorgalmas, hétköznapok robotjába szürkült, "eseménytelen" sorsú alkotók - fölösleges bizonygatni.
Mély és hatóképes összefüggés persze mégiscsak van az írói életút s a mű között -ezt mindnyájan tudjuk. Magamról beszélve - negyvennyolc évesen s kilenc prózai kötettel a hátam mögött - azt a szívós, gondok, gyötrelmek által is megtörhetetlennek maradt célratörést érzem, ami tizenhat éves korom óta tudatosan él bennem: megírni, kifejezni a széppróza nyelvén s eszközeivel a körülöttem levő világot.
Sok mindent megismertem és megéltem idáig. Voltam munkás, tisztviselő, katona, katonaszökevény és újságíró, lapszerkesztő, diplomata, pártmunkás - nem is folytatom, nehezen érnék a végére gyönge fizikummal s számtalan betegséggel megvert...
Tovább
Fülszöveg
Az író vallomása:
Mi az, ami fontos egy író életében? Mi az, amit feltétlenül el kell mondania önmagáról? S miért? Hiszen a mű a lényeges, nem a mögötte meghúzódó írói élet. Hogy mennyi rossz könyvet írtak érdekes, színes életű emberek s mennyi jót a szorgalmas, hétköznapok robotjába szürkült, "eseménytelen" sorsú alkotók - fölösleges bizonygatni.
Mély és hatóképes összefüggés persze mégiscsak van az írói életút s a mű között -ezt mindnyájan tudjuk. Magamról beszélve - negyvennyolc évesen s kilenc prózai kötettel a hátam mögött - azt a szívós, gondok, gyötrelmek által is megtörhetetlennek maradt célratörést érzem, ami tizenhat éves korom óta tudatosan él bennem: megírni, kifejezni a széppróza nyelvén s eszközeivel a körülöttem levő világot.
Sok mindent megismertem és megéltem idáig. Voltam munkás, tisztviselő, katona, katonaszökevény és újságíró, lapszerkesztő, diplomata, pártmunkás - nem is folytatom, nehezen érnék a végére gyönge fizikummal s számtalan betegséggel megvert egyéniségem és gyorsan fogyó éveim előszámlálásának. Mindez, azt hiszem, növelte a tájékozódás, a terepfelmérés lehetőségeit.
"Sokféleképpen szabad írni, csak unalmasan nem - vallja Molnár Géza. - Az unalom a valóságot is meghamisítja, s az olvasót is becsapja; a könyv világa nem lehet szürkébb, mint a körülöttünk zajló élet. belemarkolni az életet a könyvbe, úgy, hogy művészi igazsággá lényegüljön - ez talán a legfontosabb törekvésem, igényem." Molnár Géza drámát és lírát, tényeket és reflexiókat, emlékeket és történetet, múltat és jelent eredetien összehangoló kisregényét az az írói törekvés teszi eseményeiben lüktetővé, részletiben érzékien és életízűen hitelessé s a művészi-lélektani igazság kiderítésében felfokozottan izgalmassá.
A regény főhőse, Moravetz Péter, légi katasztrófa áldozata lesz. A katasztrófát azonban nem műszaki hiba okozza, hanem a fiatalember belső drámája, a magánélet problémáinak tragikus megoldatlansága és megoldhatatlansága. A könyv mindenekelőtt arra a kérdésre ad érdekes és pontos választ, hogy Moravetz Péter miért nem találhatta meg a teljességet a szerelemben, a házasságban, s gyötrelmesen "csonka" élete miért lobbant el menthetetlenül.
Vissza