A vadászat tárgyi eszközei

Előszó

A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM VADÁSZATI ESZKÖZGYŰJTEMÉNYE

A vadászat eredetileg valóságos emberi szükségletei-, kielégítésére szolgált Későbbi létjogosultsága saját hagyományaiból és a gyakorlásakor alkalmazott szabályokból eredt, s ezáltal a vadászat az emberi kultúra egyik legfontosabb forrásává vált.
A vadászat történetének feltárásával foglalkozó kutatás és irodalom a történettudomány része. A vadászattörténet a vadászati joggal, vadászati etikával, vadászművészettel stb. együtt a vadászati kultúra körébe is beletartozik.
A magyar vadászat, vadászati kultúra bemutatásával és népszerűsítésével a Magyar Mezőgazdasági Múzeum már alapításától kezdve foglalkozik. A hazai köztudat a budapesti Vajdahunyadvárat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak otthont adó épületként tartja számon. Pedig a növénytermesztés. állattenyésztés, erdészet, halászat stb. mellett a magyar vadgazdálkodás és a vadászati kultúra tárgyi és írásos emlékeit is itt állították ki, mutatták és mutatják be jelenleg is.
A honfoglalás "millenniuma" alkalmából (18%-ban) hat hónapon át nyitva tartott országos kiállítást rendeztek Budapesten. A millenniumi kiállításnak történelmi és jelenkori főcsoporttá volt A későbbi Magyar Mezőgazdasági Múzeum a történelmitől örökölte romantikus hajlékát, a jelenkortól pedig első gyűjteményeinek jelentős részét. A múzeum alapító oklevelét az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác 1896. június 20-án írta alá. A történelmi főcsoportnak, a múzeum részére szánt épülettömbjét Alpár Ignác neves műépítész tervezte román, gótikus és reneszánsz stílusban A múzeum alapításakor a korabeli politikai és gazdasági vezetés a vadászatot mint a mezőgazdaság egyik ágazatát kívánta megjeleníteni.
A múlt század végén - a múzeum alapításakor - a vadászati tárgyak és trófeák begyűjtése komoly nehézségeket okozott. Röviddel a múzeum megnyitása előtt Paikert Alajos levelet írt Lenk Ödönnek Marienbadba. melyben - Lenk tudvalévően szép és nagyszámú trófeagyűjteményéből - sürgősen 10-15 darab szarvasagancsot kért az erdészeti és vadászati kiállítás részere. Sajnos a kérésre nemleges válasz érkezett, ugyanis Lenk megírta, hogy nem hajlandó megválni a trófeáitól. Ekkor meg a vadászat tárgyi eszközei közül - puska, vadászkés. lőportartó, vadászkürt, tölténykészítő eszközök stb. - a legnagyobb tételt. 229 tárgyat Kertész Tódor letéti anyaga jelentette.' 1897. szeptember 12-én a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megnyitásával egy időben az ezredéves kiállítás történeti csoportjának - Vajdahunyadvár - gótikus épületében bemutatták a látogatóknak az ország első állandó vadaszati kiállítását. A megnyitáskor a múzeum 30 osztályra tagozódott, és ebben az időben még a vadászatot az erdészettel egy osztályba sorolták. Ennek egyik oka az volt, hogy a korabeli országos mezőgazdaság-politikában - a nemzetgazdasági szempontból kevésbé fontos vadászat előtt - például a vízépítészet és vízszabályozás kérdései és problémái is lényegesen jelentősebb helyet foglaltak el.
Paikert azonban hamarosan ráébredt a vadászat fontosságára, és levelet írt Darányi miniszternek. Kérte, hogy a mezőgazdasággal összefüggő rokonszakok gyűjteményeinek így a vadászatnak is - biztosítsanak méltó elhelyezést. Majd így folytatta. "A mezőgazdasági termények a dolog természeténél fogva nem eléggé dekoratív hatásúak, és mint ilyenek, a laikus közönséget nem is eléggé érdeklik, szükséges tehát, hogy oly tárgyakról is történjék gondoskodás, amelyek vonzóvá, érdekessé teszik a múzeumot. Ilyenek elsősorban a vadászati tropheák, ezek sohasem tévesztik el hatásukat, és mindenkit egyaránt érdekelnek"
Az 1900 évi párizsi világkiállítás bezárása után a múzeum két értékes vadászattörténeti relikviával gyarapodott. Az egyik egy kézzel festett vadászati térkép, a másik egy díszes kivitelezésű lőjegyzékalbum, amely a kor legkiválóbb magyar vadászainak magánlőjegyzékeit és a nagyobb uradalmi vadászterületek 100-120 éven keresztül vezetett lőjegyzékeit tartalmazta. Szövegét francia nyelven, gyönyörű kalligrafikus kézírással írták Bőrrel bevont, 38 cm hosszú, 27 cm széles és 5 kg súlyú. Díszes külső borítása Morzsányi János budapesti díszműárus és jelvénykészítő kiváló mesterségbeli tudását bizonyítja Az albumból egyetlen darab készült, ezért vadászattörténeti értéke felbecsülhetetlen. A múzeumnak otthont adó épületeket azonban - csak a millenniumi kiállítás idejére ideiglenes anyagból építették fel. így azok süllyedni és repedezni kezdtek. A gyűjteményeket 1899 július folyamán a Kerepesi út (ma Rákóczi út) 72. számú bérházba költöztették át. Vissza