Fülszöveg
"Csodálatosan friss és hűvös nyári éjszaka borult a tájra. A végtelen tráciai mező elmerült, szinte eltűnt a tengermély éjben, a békák és a tücskök egyhangú dalát hallgatva...
A Marica hulló levelekkel teleszórt, zavaros vize csendesen csobogott, és renyhe nyugalommal terült el a fűzfákkal és rekettyebokrokkal benőtt sötét partok között. A víz titokzatos mélyéből nyirkos és hűvös lehelet áradt.
Kis idő múlva már ropogott a tűz, felröppentek a pajkos lángok, s gyenge fényükben emberalakok jelentek meg. Öt Zagora vidéki paraszt volt. Kaszával a vállukon jöttek ide a távoli Tráciába. Erre kerestek munkát, mert itt korábban sarjad a fű... Lázó, a sovány, gyenge legény, a tűz mellett guggolt, és szította a parázsló rőzsét. A többiek a tűz körül feküdtek, durva darócszűrökben. Fáradtan nézték a lángok játékát és hallgattak..."
Ezekkel a sorokkal kezdődik Elin Pelin első, nyomtatásban megjelent könyvének első írása, a Kaszások. És ezekkel a sorokkal indul el Elin Pelin, a bolgárok...
Tovább
Fülszöveg
"Csodálatosan friss és hűvös nyári éjszaka borult a tájra. A végtelen tráciai mező elmerült, szinte eltűnt a tengermély éjben, a békák és a tücskök egyhangú dalát hallgatva...
A Marica hulló levelekkel teleszórt, zavaros vize csendesen csobogott, és renyhe nyugalommal terült el a fűzfákkal és rekettyebokrokkal benőtt sötét partok között. A víz titokzatos mélyéből nyirkos és hűvös lehelet áradt.
Kis idő múlva már ropogott a tűz, felröppentek a pajkos lángok, s gyenge fényükben emberalakok jelentek meg. Öt Zagora vidéki paraszt volt. Kaszával a vállukon jöttek ide a távoli Tráciába. Erre kerestek munkát, mert itt korábban sarjad a fű... Lázó, a sovány, gyenge legény, a tűz mellett guggolt, és szította a parázsló rőzsét. A többiek a tűz körül feküdtek, durva darócszűrökben. Fáradtan nézték a lángok játékát és hallgattak..."
Ezekkel a sorokkal kezdődik Elin Pelin első, nyomtatásban megjelent könyvének első írása, a Kaszások. És ezekkel a sorokkal indul el Elin Pelin, a bolgárok legnagyobb elbeszélő művésze, azon az úton, melyen találkozott az elnyomott néppel, a terméketlen földön dolgozó parasztokkal, a kis hegyi falvak pásztoraival, Dobrudzsa béreseivel, valamint a városszéli munkásokkal - a bolgár dolgozók millióival.
Blagolázzsal, a Kaszások mesemondó parasztjával mondatja el Elin Pelin a választ arra a kérdésre, hogy miért kell a költészet, a mese, az irodalom, a művészet a népnek. Blagolázs a mesékről azt vallja: "Csodálatosak és szépek! Hallgatod, hallgatod, s megfeledkezel önmagadról. És lassanként ezek a csodálatos dolgok igaznak tetszenek, elmerülsz bennük, és már a mese világában jársz. Ezért vannak a mesék, ezért gondolják ki az emberek. Ezért vannak a dalok is... hogy kiragadjanak a valóságból, hogy megértsd, hogy te is ember vagy..."
Elin Pelin műve fél évszázad óta a bolgár nép megbecsült szellemi kincse. Olvasói önmagukra ismernek a nagy bolgár író hőseiben, és megértik, hogy van mélyebb igazság az évszázadok kietlen, vigasztalan nyomorúságánál: joguk az emberi élethez.
Vissza