A váci Karolina-kápolna és Körösfői-Kriesch Aladár

Előszó

E könyv megjelenése a jelen esztendőben időszerű, a Szecesszió éve pedig kötelességszerűen késztet bennünket, hogy az évfordulók adta lehetőséget felhasználjuk.
A váci Karolina kápolnát (eredetileg építtetője, gr. Csáky Károly Emánuel megyéspüspök Örökimádás kápolnának kívánta nevezni) éppen 100 éve, 1913. július 6-án Jung János segédpüspök szentelte fel. Ez a kápolna őrzi a magyar szecesszió meghatározó művészének, Körösfői-Kriesch Aladárnak nálunk egyedülállóan megmaradt belső díszítő festését.
1863. október 29-én, 150 évvel ezelőtt született Kriech Aladár, ennek nyomán az idei évet a „Szecesszió évének" nyilvánították. A latin seco (elvágni, elszakítani) szóból eredő szecesszió mint új művészeti stílus a XIX. század végén az akadémikus festészet korszakát lezárva, a múlttól elszakadva vitte tovább az összművészet (Gesamtkunstwerk) eszméjét. Mindössze két évtizedig élt, de világszerte meghatározó volt, minden nemzetnél sajátos formavilágot bontakoztatva ki. Az első világháború után már a modern építészet, képző- és iparművészet lépett a helyébe. Hazánkban a szecesszió első alkotójaként Lechner Ödönt tartjuk számon. Lechner a még eklektikus jellegű épületeire népművészeti díszítőelemeket, motívumokat applikált, mázas, színes kerámiából. (Budapest: Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, Postatakarékpénztár; Kecskemét: Városháza) Már modernebb épületein ezt folytatta Lajta Béla, s hasonló díszítményeket tervezett grafikáin Kozma Lajos. Vissza