A Turkomán-háború/Zsuzsánna kisasszony/A csillagok világából

Előszó

Engem Ghulam-Hasszeinnak hívnak. De mivel a nagyapámat is így hívták, és mivel őt szüleim természetesen mindig Agának vagyis Ő Nagyságának czímezték, mikor róla beszéltek, egyszerűen Aga lett a nevem, tiszteletből a család feje iránt, kinek nevét nem lehet csak úgy oda vetve kiejteni: így hivatom tehát én is magamat, mint az a számtalan honfitársam az ég alatt, kik szintén e névre hallgatnak, még pedig ugyancsak azért, mert a nagyatyjokat is, mint őket, Alinak, Hasszánnak, Mohamednek vagy más effélének hívták. Szóval Aga a nevem. Idő folytán és mikor rám mosolygott a jó szerencse, vagyis mikor némileg tiszta öltözetre tettem szert, zsebemben pedig egy pár shahy akadt, illőnek találtam, hogy a Bég címmel is kitüntessem magamat. Aga-Bég nem is hangzik olyan rosszul egymás mellett. Sajnos azonban, hogy átlag véve oly ritkán kegyelt a szerencse, hogy igen-igen sok esetben el kellett tünnie a bég czímnek, külső megjelenésem nyomorúságos volta miatt. Ilyenkor aztán Baba-Aga vagyis aga-bátya lett belőlem, a mibe beletörődtem. A mióta pedig, megvallom, akaratomtól teljesen független körülmények következtében, alkalmam nyílt meglátogatni Meshed szent városában az Imámok sírját és egyszersmind - a hányszor csak lehetséges volt - levest enni a moszkéban, legalább is természetesnek tartottam, hogy mesheddy vagyis meshedi zarándok nevével ékesítsem föl magamat, mint a mely komoly, higgadt ájtatos ember jellegével ruház föl. Így aztán általánosan hol Baba-Mesheddy-Aga, hol pedig - a mit jobban szeretek - Mesheddy-Aga-Bég neve alatt vagyok szerencsés mindenkitől ismerve lenni. De Isten mindenről az ő legfelsőbb tetszése szerint rendelkezik! Vissza