A tűnődések valósága

Előszó

Amikor egy ünnepi kötet szerkesztésével bíztak meg, a feladatot rendkívül megtisztelőnek éreztem, de meg is lepődtem. Hogy miért megtiszteltetés, az nem szorul magyarázatra; meglepetésem pedig ugyancsak érthető, hiszen nehéz elhinni, hogy Sarbu tanár úr rövidesen hetven éves lesz. Negyven évvel ezelőtt találkoztam vele először az egyetemi félvételin. Szigorú volt és tudást követelt, de el tudta feledtetni velem, hogy éppen egy nagytudású bizottság előtt feszengek. Ahelyett, hogy bebizonyította volna, mi mindent nem tudok, elgondolkodtató kérdésekkel „provokált", hogy kiderüljön, alkalmazni tudom-e, amit tanultam. Perceken belül izgalmas, akadémikus beszélgetésben találtam magam, és egy szemernyi stresszt sem éreztem. A következő negyven év során angol szakos hallgatóként, majd posztgraduális szinten is dolgoztam Sarbu tanár úrral, és az első benyomásom soha nem változott. Bármilyen kemény munkát is várt el, az ember mindig biztosra vehette, hogy minden szakmai irányítást és bátorítást megkap Tanár Úrtól. Nemcsak arra tanított meg, hogy érzékenyen, nyitott szemmel olvassak, hanem arra is, hogy a témában esetleg kevésbé jártas olvasó számára is érthetően írjak. Tanári munkám során igyekeztem hallgatóimnak átadni mindazt, amit Tanár Úrtól tanultam. Ezen ünnepi kötet létrehozói, barátok, jelenlegi vagy volt kollégák és tanítványok, mind örömmel vettek részt a munkában. Reméljük, hogy erőfeszítésünk eredménye méltó az ünnepelthez. Számunkra a feladat élvezet volt. Vissza