A túlvilág/Feltámadunk

Előszó

Részlet A túlvilág című műből:

Kétségkívül minden népet: pogányt, keresztényt, monotheistát és politheistát (egyistenhívőt és sokistenhívőt), ókori, középkori vagy újkori népet, foglalkoztatott ez a probléma.
A pogány "Hades", a pogány mithológia tanítása szerint, nemcsak a sírgödröt jelentette, hanem átvitt- mithológikus - értelemben a túlvilágot is; így a pogány vallási elgondolás mennyországa és pokla is volt egyszerre. Jutalmazó és büntető hely. Ott kovácsolta Hephaistos Zeus főisten számára a villámokat. Neki nem volt helye az Olympuson, az istenek lakhelyén, mert egyszer tüzet lopott az égből és megajándékozta az emberiséget ezzel az eddig ismeretlen kinccsel, s ezért a tettéért Zeus haragjában ledobta a földre, megsántult, s hogy ne csúfítsa az istenek seregét, ledugták az alvilágba s ott gyártotta a mennyköveket, hogy haragos kedvében Zeusnak legyen mit ledobálni az égből. A Hadesben élt még Tantalus is, kit az éhség és szomjúság gyötört, bár közvetlen közelében csodaszép gyümölcsök csüngtek az ágakon; és derékig állott vízben, de elhúzódtak a gyümölcsök és leapadt a víz, mikor feléjük hajolt. Prometheust, ki kősziklához volt láncolva, mindennap meglátogatta egy saskeselyű, hogy máját újból és újból kitépje, Sisyphos pedig arra ítéltetett, hogy egy magas hegyre sziklát görgessen, ami, ha nagy keservesen felgörgette az egyik oldalon, a másik oldalon legurult. Kezdhette élőiről a dolgot. Igy és ehhez hasonlóan folyt az élet az alvilágban, ahova a lélek a Stix folyón juthatott, ha lefizette a viteldíjat: az egy obulust, Karonnak, ki a csónakkal szállította át a megholtak lelkét. Vissza