A túlélés színei

Fülszöveg

A színek a szó szoros értelémben körbevesznek minket. Agyunk felfogja, szemünk pedig automatikusan érzékeli őket. Az evolúció hosszú története az egykori fajok életével és kihalásával arra késztette az állatokat, hogy használni és alakítani tudják testüket a túlélés érdekében. A színek főszereplői ennek az evolúciós stratégiának. A színek megváltozásának képessége együtt fejlődött a teremtmények viselkedésével és testalkatával. Minden faj új trükköket és stratégiákat talált ki, hogy valami mássá váljon, kővé, levéllé, virággá, vagy csupán elrejtőzzön ellenségei elől. Az állatok olykor hihetetlen festői tehetséggel megáldva valóban eltűnnek szemünk elől. A lepke sápadtzöld, barna vagy szürke színű szárnyait a ragadozók csak nehezen veszik észre. A színek néha viszont a figyelem felkeltésére szolgálnak, veszélyt vagy fenyegetést jeleznek: ne nyúlj hozzám, mérgező vagyok! A csillogó vörös, a foszforeszkáló sárga és a fényes fekete csak arra szolgál, hogy kiemelkedjen egy szürkésbarna világból. Az első rossz tapasztalatok után semmiféle ragadozó nem meri többé megérinteni az amazóniai őserdők apró békáját, túl veszélyes, ha nem egyenesen halálos lenne az ismerkedés. Könyvünk festői képek sokaságával mesél a színekről, hogyan segítik ezek a növényeket és az állatokat, hogyan változnak a környezettel együtt. Egyszóval: könyvünk a színek története a természetben, meglepetéssel teli képeken bemutatva. Vissza