A tudós nők

Előszó

A tudós nők Moliére utolsó előtti - a Képzelt beteget megelőző - munkája. 1972. március 9- én jelentette be a színpadról Lagrange, a Tartuffe után. Színre március 11-én kerűlt, miután Moliére négy esztendeig dolgozott rajta, tehát tovább, mint akármelyik más vígjátékán. e nagy műgondot abból a jóvéleményből magyarázhatjuk meg, melyet a szerző darabjáról táplált. Legjobb vígjátékának tartotta, és pedig joggal, mert míg a többi e nemű termékében a komoly elem csaknem teljesen elnyomja a komikumot, itt ez utóbbi viszi a vezérszerepet, ámbár a darab alapeszméje és tendenciája komoly is. A komikumtól teljesen ment alakjai alig vannak, kivéve az obligát szerelmeseket, akik mint többnyire, itt is halálos komolysággal pózolnak. Hogy a közönség is osztotta a szerző véleményét, mi sem mutatja jobban, mint hogy a Tudós Nőket még az esztendőben hatvanhétszer adták, ami még sokkal nagyobb szó volt az akkori viszonyok közt, mikor tíz előadáson fölül ritka színmű haladt, mint volna manapság.
A Tudós Nők ugyanaz a témát veszi fel, melyet Moliére egyszer - pályája legkezdetén, a Kényeskedőkben - tárgyalt már. De míg ott a vidék minden tekintetben nevetséges, nagyzoló és finomkodó leányaival kellett elbánnia, addig itt már magasabb czélt tűz maga elé: a préciosité másik, komolyabb oldalát a tudós preciositást támadja a józan ész és a gúny maró fegyvereivel. ezekben a précieuse-ökben nem is preciositás a legfontosabb jellemvonás, mert csak járuléka, és pedig Moliére szerint okvetlenül hozzátapadó járuléka, a tudákosságnak, mely XIV. Lajos korának magasabb fejlettségű précieuseiben dominált. Mind a mellett nem lehet elfogadnunk a kommentátoroknak azt az állítását, hogy Moliére vígjátéka a nőemancipáció ma annyit hánytorgatott s már akkor meginduló mozgalma ellen irányul, mert ne feledjük el, s ezt Moliére maga is többszörösen aláhúzza művében, hogy nem tudományról van szó alakjai körében, hanem csak tudóskodásról, amely hetet-havat összehord, beszél Arisztotelészről, Pátóról, Epikúroszról és Descartesról a legértelmetlenebb összevisszaságban vizsgálja a holdat és a csillagokat, de e működésben nem az eredmény a fontos, hanem pusztán az a tény, hogy gyakorolják és beszélgetnek felőle. Igaz tudományról e tudós nők között már azért sem lehet szó, mert hiszen a tizenhetedik század tulajdonképpeni tudósai közül is igen kevesen haladtak az igaz tudomány útján és vaskos munkáikban többnyire nagyképű semmiségeket halmoznak rakásra. Azonfelül Moliére azt rója fel legerősebben kora tudós hölgyeinek, hogy asszonyi hivatásukról is megfeledkeznek és Chrysale beszédében kitűnő képét rajzolja a női vezetés híjján szűkölködő, rendetlen és tervetlen háztartásnak. De nemcsak hogy a konyhát elhanyagolják, és sutba dobják a tűt és a gyűszűt, hanem addig mennek, hogy a szerelemről alkotott, fejtetőre állított fogalmaik következtében a házasság intézményét is fenekestül föl akarják forgatni s ez által egészséges új nemzedékek helyett zavaros fejű vénkisasszonyokat hoznak létre. Vissza