A tudomány és a politika mint hivatás

Fülszöveg

Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy "érte" élnek, vagy úgy, hogy "belőle". Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű... Aki a politikáért él, az belső értelemben erre "alapozza az életét": vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy "ügy" szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira. Hivatásszerűen a "politikából" él az, aki arra törekszik, hogy tartós bevételi forrást csináljon belőle, a "politikáért" pedig az, akinél ez nem így van. Ahhoz, hogy valaki ebben a gazdasági értelemben a "politikáért" élhessen... - normális viszonyok között - gazdaságilag függetlennek kell lennie azoktól a bevételektől, amelyekre a politika révén szert tehet. Egy nemzet ugyanis megbocsátja érdekei megsértését, de becsületének megsértését nem feledi, különösen, ha az valami bigott önigazolással történik. Minden újabb dokumentummal, amely évtizedek múlva napvilágra kerül, újra felélesztik a méltatlan siránkozást, a gyűlöletet és a haragot, ahelyett, hogy legalább erkölcsileg eltemetnék a háborút, miután véget ért. Ez azonban csak tárgyilagossággal, lovagiassággal s mindenekelőtt méltósággal lehetséges, és sohasem egy olyan "etikával", amely valójában mindkét oldalon méltóságnélküliséget jelent. Ez az etika ahelyett, hogy azzal törődne, ami a politikus dolga - vagyis a jövővel és az iránta való felelősséggel -, a múlt bűnének politikailag meddő, hiszen eldönthetetlen kérdéseivel foglalkozik. Márpedig ha van politikai bűn, akkor ez az. Vissza