A tudás forrása

Előszó

Ha valaki fölteszi a kérdést: mi az emberi tudás ? miből lett ? honnan indult el és hová vezet az útja . . . ? akkor látszólag könnyen megfelelhetünk a kérdésre. Az ember a saját életét akarta megismerni, a saját eredetét és útját. Szemlélődött, figyelt s mialatt legkevésbé azt ismerte meg, amit valóban akart, elleste a természet titkait, törvényeket állított fel, gépkolosszusokat konstruált, gyárakat, kórházakat épített. De ha megkérdezzük valakitől az élet végső értelmét, akkor, legyen az a legnagyobb tudós, a legkiválóbb gondolkodó, nem tud egyetlen mondattal válaszolni. Magyaráz, hímez-hámoz, ahogy népiesen mondják. A végső pontra még nem jutott el az emberi tudás, vannak még homályos foltjai, de minden nap új, ismeretlen csodát tár fel. Az emberiség a tudás segítségével hatalmas utat tett meg a kőbaltától a repülőgépig, a tejből készült szövetig. Legyőzte a természetet, átformálja a saját kénye-kedve szerint. És ahogy az egész emberiség számára fejlődést jelent a tudomány, ugyanúgy fejlődik az egyes ember a tudással. Az élet - mondja egyik nagy gondolkodó - a valóságban akkor nyílik meg az ember számára, mikor megtanult írni-olvasni. A betű segítségével megszerezhet mindent. Számtalan eset bizonyítja e gondolat igazságát, de elég, ha a legutolsót, a legszembetűnőbbet megemlítjük: Curie asszony esetét. Curie asszony huszonegy éves korában egy vegytani intézetben takarítónő volt és eszébe sem juthatott, hogy néhány esztendő múlva az egész világ ismerni és áldani fogja a nevet. Akkor még Sklodowska Máriának hívták, olyan volt, mint a többi fiatal leány. Egyszer azonban, mikor fehér kőporral fényesítette az ajtókilincset, hirtelen keresztülvillant fején a gondolat: miért csillámlanak a kőpor szemcséi ? Ez a gondolat kergette a fiatal lányt, hogy olvasni kezdjen, mert az ember saját magától nehezen tud megfelelni a legegyszerűbb kérdésre is. Tizenöt évvel később Sklodowska Mária már Curie párizsi fizikus felesége és negyvenhárom éves korában feltalálta a rádiumot. Tehát éppen huszonkét évig tartott, míg válaszolni tudott a kérdésre, hogy miért csillámlanak a kőpor szemcséi s az emberiség és a tudomány kevés hasonló ajándékot kapott.
Természetesen nem célja ennek a kis előszónak, hogy elhitesse, hogy mindenki új madame Curie lehet, vagy feltaláló, de bizonyos, hogy csak a tudás segítségével fejtheti ki az ember valóban azt az erőt, ami benne van. Megismerni önmagunkat, a természetet; ez a tudás első követelménye. Vissza