A tudákos helyesirásról és kiejtésről

Előszó

Részlet a könyvből:
"Tudákos" vagy "tudálékos" jelzővel újabb időben, olyan embert illetünk, aki jogosulatlanul megbízva a maga felületes és tökéletlen ismereteiben, azoknak tüntető fitogtatásával tetszeleg írásbeli vagy szóbeli nyilatkozataiban.
A tudákosság mögött tehát mindig ott rejtőzik bizonyos fokú tudatlanság is, - de ez mégis más. Nem minden tudatlan ember tudákos; lehet tudásra vágyakozó is, szerethet tanulni. A tudákos, ha érdeklődést mutat is az ismeretek iránt, még érdeklődését is többnyire csak fitogtatja. Azért a tudákosság meghatározásában nem az ismeretek tökéletlensége a legfontosabb elem, - mert hiszen mindent egyformán tökéletesen senki sem tudhat, - hanem a tökéletlen ismeretekben való elbizakodás, mely arra az esetre, ha tüntetővé válik, a megnyilatkozónál műveltebb közönség szemében nevetségessé teszi a megnyilatkozót. Méltán. Mert minden komoly műveltségnek alaptétele marad minden időkre az, amelyet Epicharmos sziciliai vígjátékíró és bölcselkedő (de rövidebben és nyomósabban, mint ez a magyar fordítás) harmadfélezer évvel ezelőtt ilyenformán fejezett ki: "Itélj józanul, s ne mulaszd el kételkedni mindenben: ez a főfeltétele minden tudásnak", s amelyet későbben Sokrates, minden idők bölcselkedése számára tudományosan is megalapozott. Alig van tehát szembeszökőbb jele nemcsak az ismeretek hiányosságának, hanem az elme és az ízlés fegyelmezetlenségének is, mint éppen a tudákosság; s ha van olyan emberi sajátság, melyre ráillik a 'barbár' (='balkáni') jelző, műveltebb szomszédaink előtt éppen a tudákosságot jellemző tüntető félműveltséget restelhetjük legjobban, kivált ha előttük is érthető formában, például a maguk nyelvén, feltűnően és tágabb körben nyilatkozik." Vissza