A tre fontane-i barlang csodálatos krónikája

Előszó

Róma felett ma tikkasztó hőség terpeszkedik, fojtó, és fenyegető, gondos és önző óriásként. Napsugárból szőtt köpenyét álnokul borította a hét halom fölé és hamisan előzékeny mosollyal lesi: nos, most mi lesz?... A száztornyú város száz torony keresztje az Impérium katonáihoz illő filozófiával még rendületlenül áll ugyan őrséget, de a kupolák koronája már izzóvá hevülve horpadozik, olvadozik előkelő nemtörődömséggel. A régi paloták kopott kőkockái és a modern épületek betonoszlopai egymás vállára támaszkodva bírják csak a déli nap tüzét, míg az utcák kövein remegve-lihegve járja a virtustáncot a robbanásig fűtött levegő. A Kalendárium augusztust mutat. Augusztus végét... Azt hihetné az ember, hogy élő lény nem merészkedik elő az árnyék barátságosan hűvös védelme alól. Egy külvárosi utcában mégis két barátra csodálkoznak hunyorogva a soros lámpaoszlopok elpilledt szemei. Két csattogó sarus barát igyekszik kifelé a város falai által megvont purgatóriumból. Az egyik idős, őszhajú; a járása is vontatott, nehézkes már. Régen elmúlt az a nap, amikor még futva szaladt fel a toronylépcsőn, hogy Úrangyalára kondítsa meg a féltonnás öregharangot.
A másik fiatalabb valamivel, de már deresedik a haja. Bizonytalanabb is. Lépteinek az üteme szabálytalan, el-elakadozó. Jobbra-balra nézdel, mintha tájékozódni szeretne. Alkalmasint idegen...
A hajdan dicső Római Birodalom szerzőinek Írásaiból merített ismereteit próbálja a mai örök Város utcáira, falaira, ligeteire és fáira alkalmazni. Láthatólag nem sok sikerrel. Azután az üldözésekre, az apostoli utazásokra, az első keresztényekre gondol, de elmerüléséből éktelen tülkölés rántja vissza a mai világba, s gyorsan félre kell ugrania az út szélére, hogy egy zsúfolásig tömött amerikai autóbusz el ne gázolja! Kettőezer esztendő bizony igen nagy idő!... Vissza