A tragédia születése avagy görögség és pesszimizmus

Előszó

1869. május 28-án az alig 25 éves nagy tehetségű filológus, Friedrich Nietzsche megtartotta bemutatkozó előadását a baseli egyetemen. A bemutatkozás visszhangja szokatlanul nagy és rendkívül szélsőséges volt. Wagner és köre ünnepelt, hasonlóképpen a német kultúra kérdéseire érzékeny fiatal értelmiségiek is, akik felfedezték az előadóban az újat hozó géniuszt: a filológusok pedig - még a kinevezését egyengető Ritschl is - döbbenettel fedezték fel benne a klasszika-filológia kakukktojását.
A téma nem volt rendhagyó - Homérosz, és a klasszika-filológia -, de teljesen szokatlan volt az a mód, ahogyan Nietzsche látta és újraélte a görög ókort. Szokatlan, de mint látni fogjuk, nem egyedülálló. Kétségbe vonta azt a hagyományos képet, amelyet a németek alakítottak ki a görögökről, kétségbe vonta a klasszika-filológia elméleti és módszertani megalapozottságát, s előadása csattanójaként megfordította Seneca híres mondását, így:
„Philosophia facta est quae philologia fuit."
„Ezzel azt akarjuk kimondani - folytatta -, hogy az összes filológiai tevékenységet körül kell fogja és keretbe kell foglalja egy filozófiai világnézet, melyben mint valami elvetendő, eltűnik minden, ami részlet és szórvány, s csak az marad meg benne, ami egész és egységes."
A célokat, amelyeket az előadásban felvázolt, a Tragédia születésében részletesen ki is fejtette. Ez a mű a filológia filozófiává alakításának első lépése. Szerzője legalábbis annak szánta. Vissza