Előszó
Dubravszky László 1999. október 30-án távozott közülünk. Több mint fél évszázados (1940-1999) munkássága - asztrológia és szellemtudományok terén - mindvégig rendkívül termékeny volt. Egész életében önzetlenül törekedett arra, hogy tanítása, fordításai, kivonatai és dolgozatai által (összességében több mint 10 ezer oldal) az embereknek átadja tudását, s mindezekért a legnehezebb időkben sem fogadott el pénzt.
Életének utolsó három évében is olvasott, tanított, mindvégig a rá jellemző tiszta tudatú éleslátással. Távozása előtt pár héttel fejezte be e könyv második, javított és bővített kiadásának lektorálását.
Rendkívüli képességei és tulajdonságai közül néhányat említenénk: karizmatikus, sugárzó szellemi erő, hajlíthatatlan moralitás, önfegyelem, akaraterő, fáradhatatlan munkabírás, precízség, óramű-pontosság, szigorú önkritika - ami kiterjedt tudományos munkáira is rendszerező-képesség, a meditációk során egyre magasabb szintre fejlesztett érzéki-mentes gondolkozás, szintetikus átlátóképesség, lényeglátás, rugalmasság és elaszticitás, kiváló memória, hűséges és önzetlen barát.
A magasabb szempontot igyekezett mindig az alacsonyabb fölé rendelni. A legnehezebb időkben is fáradhatatlanul dolgozott íróasztala mellett, intenzív és tartalmas belső élettel megtöltött magányban.
Előadásmódjára jellemző volt sajátságos, finom, felülemelkedett humora, kifejezései nemcsak a szellemi tartalmat segítették megérteni, hanem atmoszférát teremtve, érzékelhetővé váltak, életre keltek.
Ha egy kérdésre az volt a válasza, hogy: „azt az ember csak úgy érzi", azonnal tudtuk, hogy intuíció folytán lényeges gondolathoz jutottunk.
Hálásak vagyunk, hogy tanítványaivá fogadott minket. Életének utolsó tíz évében szinte minden nap mellette lehettünk, szeretettel és szigorúan kísérte szellemi fejlődésünket. Ígéretet tettünk Laci bácsinak, hogy szellemi örökségét gondozzuk és tovább visszük.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal