A toursi plébános

Előszó

Részlet a könyvből:
Az 1826. év őszének elején Birotteau tisztelendőt, ennek ja történetnek főszereplőjét, hirtelen zápor érte utól, amint hazatérőben volt abból a házból, hol az estét eltöltötte. Oly gyorsan hát, amint kövérségétől tellett, keresztülvágott azon a kis, elhagyott, Monostor-nak nevezett téren, mely Saint-Gatien székesegyháza mögött van, Tours városában.
Birotteau tisztelendő, aki kurta, gutakerülgette kis ember volt s körülbelül hatvanesztendős lehetett, már több köszvényrohamon esett át. így aztán az emberi élet minden apró nyomorusága közül a derék pap attól iszonyodott a legjobban, hogy cipője, melyen szóles ezüstcsatok voltak, egyezerre csak vizes lesz s talpa átázik. Csakugyan, noha minden időben flanellkapcába csavarta lábát, még pedig azzal a gondossággal, mellyel a papok a maguk gondját viselik, egy kis nedvesség mégis csak behatolt; másnap aztán köszvénye félreérthetetlenül bizonyitékokat szolgáltatott neki arra, hogy még megvan. Mégis, minthogy a Monostor kövezete mindig száraz volt, Birotteau tisztelendő pedig három livre-t és két sou-t nyert vitszten Listomére-nénél, megadáisisal állta az esőt az érsekség terének közepétől, ahol szakadni kezdett. Most egyébként ábrándjait szőtte arról, ami már tizenkét éve volt hő vágya, - papi vágy! - oly vágy, mely miniden este életrek'elvén, most a beteljesülés felé látszott közeledni; végre is annyira bele talált burkolózni valamelyik kanonokság prémjébe, hogy nem is érezte az időjárás változékonyságát. Vissza