A történelmi segédtudományok története

Előszó

Részlet:
1. A középkor spekulatív felfogása a XVII. században elvesztette addigi tekintélyét s helyét a Bacon által megalapított empirikus bölcselet foglalta el. Az empirikus bölcselet elsősorban a természettudományok terén éreztette ugyan a hatását, a szellemi tudományokra is befolyást gyakorolt azonban, s a történelem terén megteremtette a kritikai szellemet.
A hagyományok addigi feltétlen tiszteletét már a humanisták megdöntötték s ezzel megnyitották az utat a szabad vizsgálódás számára. A protestánsok az egyháztörténelem terén kísérelték meg az új szellem alkalmazását, a magdeburgi centuriátorok kísérlete azonban nem járt a várt eredménnyel. Az ellenreformáció tartama alatt a protestánsokkal szemben a jezsuiták is a kritika fegyvereivel éltek s ez a kritika az idők folyamán sajátos fegyverükké lett.
A humanisták s utóbb a reformáció támadásai arra kényszerítették a jezsuitákat, hogy 1643-ban az Acta Sanctorum kiadását megindítsák s e kiadványban a szentek életét kritikailag megrostált adatok alapján világítsák meg. Azok a bevezetések, melyekkel az Acta Sanctorum az egyes életrajzokat kísérte, első példái a módszeres forráskritikának s e kritika elsősorban az oklevelekre támaszkodott. Az oklevelek felhasználására eredetileg Baronius adta meg a példát „Annales ecclesiastici" című művében (1610-1629), Baronius azonban inkább csak az elbeszélt események időrendjének illusztrálására használta fel az okleveleket, kritikai alkalmazásuk az Acta Sanctorum kiadásával kezdődött. Vissza